A kicsik már megint önkénteskednek: London 2012

Csókolom, tegnap este írtam egy hosszabb szösszenetet, tessék azt is elolvasni:)

Az az utolsó hét eseményeiről szólt, ez most inkább egy visszatekintés.

Szóval Olimpia. Gyerekkorom óta különös misztikum veszi körül ezt az eseményt az én lelkemben. Ha valaki valaha sporttal kezdett el foglalkozni, annak ez a 3hét a top esemény. Minden sportoló álma ide eljutni, és nekem sikerült már másodszor, ha nem is úgy, ahogy gyermekként álmodtam, de elmondhatom, h két olimpia szerves része lehettem, és úgy gondolom, mindenféle nagyképűség nélkül, de erre büszke lehetek.

Amire még büszkék lehettünk, az az, hogy honnan jöttünk... Rengeteg magyar fordult meg itt az elmúlt hetekben, és meglepően azt vettük észre, h itt szeretnek minekt. Kedevsek voltak velünk az emberek, mindenki elővette magyar szókincsét, és azzal próbált meg kedveskedni nekünk.

Úgy gondolom, mi magyarok is igen összetartó nemzet képét mutattuk, bárhol összefutott pár magyar, néhány mosoly, pár kedves szó, illetve néhány hangos rigmus mindig elhangzott. Ez az összetartás jó lenne otthon is...

De leginkább sportolóinkra lehetünk büszkék!!!! A kevésbbé sikeres pekingi olimpia után nem sok jót jósoltak nekünk, Én az olimpia előtt 6-8 aranyat mondtam (fix tipekkel) sokan megmosolyogtak, bár én is mondtam, h optimista vagyok...De az, h bekerültünk a 10legeredményesebb nemzet közé, na az engem is meglepett. Pedig itthon még mindig mostoha körülmények között készülnek sportolóink, így ami az eredményt hozta, az a tehetséges sportolók, és a velük foglalkozó kiválló szakemberek!

Amit tippeltem: aranyat vártam a Krisztiánoktól, bejött, Gyurta Danitól is ezt vártam, ez is bejött. Kajak-kenura én 2 aranyat vártam, ráfejeltek egyet (bár nem ezekre az egységekre voksoltam volna), vártam a meglepetés aranyat, ami mindig bejön, hát lett is kettő: Szilágyi Áron számora meglepetés, bár nem vagyok szakma beli, és hallottam már róla jó eredményeinek köszönhetően, de számomra meglepetést jelentett. Másik meglepi Risztov Évi vot. Filmbe illő pályafutással, az úszásban csalódva hátat fordított neki, először vizipolózott, majd szép csendben visszatért, az úszás másik műfajűhoz, és tessék olimpiát nyert...Hát igen Isten jó rendező....

Kajakosok aranyai is meglepetések, számomra főleg a kajak kettesé, de nem akorra mint a fent említettek. Én fix befutónak vártam Sidi Péter sportlövőt, akinek sajnos ne jött ki a lépés, de igéri, Rióba összekapja magát. Vártam egy küzdősport aranyat, ez sajna nem jött össze, de egy rossz szavunk nem lehet, hiszen mind burkozóink, mind judosaink (főleg utóbbiak), szép eredményeket értek el.

És bevallom, én bíztam a vizilabdás fiúkban...Sokan mondták, h nem fog menni, de én bíztam, de sajnos nekik lett igazuk...nem értékelem kudarcnak az 5.helyet, talán nem is gond, mert van hova visszakapaszkodni!!!

Csapatsportjaink hatalmas népszerűségnek örvendeznek, a magyaraok (csúnyán kifejezve) szinte öltek a jegyekért. Mind a női vizilabda, mind a férfi kézilabda remek eredményt ért el, sajnálom, h nem sikerült egzikőjüknek sem az érem. De remélem, h TAO bácsi támogatásával továbbra is ilyen lendületben fejlődünk, (a többi csapatsport is...mindkét nemben), és akkor lesznek itt még nagy eredmények! Illetve látva ezeket a sikereket, remélem, sok gyermek szeretne elkezdeni kézizni, vizilabdázni, azért hogy egyszer külfüldün az ő nevét skandálja a több száz magyar drukker....

Hát szép volt, tán igaz se volt...4év...:(

Ákos slágerét idézve "Valami véget ér, valami fáj!"

És akkor egy kicsit Londonról.

Egy általam nagyon kedvelt filmben (Blöff) hangzik el a következő mondat:

"Iegn, Londonban. Nem ismerős? Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, mégrosszabb idő, kib****tt Mary Poppins, LONDON!" 

hát nézzük...:

Sült hal, nem kostóltam, de tény hogy rengeteg Fish and Chips-es éterrem van itt, ahol a klasszikus angol sült halat szolgálják fel. Szinte minden nagyobb utcában találni egyet-egyet.

Tom Jones, nagy sztá, bár nem a kedvencem, de itt létünk alatt pont koncertezett egyet a Hyde Parkban, de nem hallgattuk meg:)

délutáni tea: na ez teljesen kimaradt.... Már nem is emlékszem pontosan mit csináltam délutánonként 5kor, de hogy nem taáztam, az bizti....

Rossz kaja...Hát tény, nem a brit konyha lesz a kedvencem, bár soskszor nem volt vele találkozásom (az Árcsvélyen volt magyar konyha, a mekdonálc itt is működik), de ha angolul ettem, nejem túl sok volt rajta a zöld, (ennyi eső mellet nem is csodálom), illetve ha finom is volt a kaja, általában a mennyiség nem volt számomra kielégítő. A 3fogásos ételek nem mindig voltak elegek.

Még rosszabb idő...Na erre nem panaszkodhatunk, de tény, bazi változatos az időjárás. Állitólag közel 40napig esett folyamatosan az Olimpia előtt- Nekünk szerencsénk volt, csak kevés nap esett, de télleg van olyan nap, h mind a 4évszak megfordul itt.

Szegény Mary Poppinst én meg inkább nem s említem.

Hát ennyi volt 3hét... ma még sok tarnszfer, egy sor vásárlás. este közös bárbekjúzás, záró buli, és reggel indul a busz!

és összefoglalva ismét előkapom egyik kedvenc filmem idézetét (már idéztem ezt, de nagyon idevág)

"Hihetelen élmény volt! Hihetetlen, de élmény!"

Köszönöm, h velünk tartottatok, otthon találkozunk!

Hát szép jestét mindenkinek!

sajnálom, h egy héten keresztül elhanyagoltalak titeket, de az élet olyan fordulatokat vett itt erre fele, hogy nem adódott lehetőség hosszabb internetezésre.

Mivel egy héttel ezelőtt írtam legutoljára, így nagyon nehéz lenne napra pontosan felidézni, mi is történt.

1. bazi hosszu lenne a beszámoló

2,annyi minden történt, és annyira összefolynak a dolgok, hogy nem is tudnék mindent ontosan felidézni-

Így most egy csokorban olvashatjátok az elmúlt hét történéseit.

ami velünk történt:

Mivel 7-én érkeyett egy nagy csoport a Hiltonba, ezért véget ért számunkra az arany élet, így vissza költöztünk a kollégiumba.

Mivel beindultak a kajak kenu események, ezért rengeteg új utas érkezett, főleg ezekre a versenyekre. A kajak-kenu versenyek eléggé a városon kívűl vannak, ezért ezeket a vendégeket nem is Londonban, hanem ott a környéken helyeztük el, egy ottani 4csillagos szállóban.

a versenyek Eton Dorney-ben voltak (remélem jól írtam), ez egy Slough nevű település meletti evezős pálya. Slough Londonnak olyan kb. mint Budakalász Budapestnek. Kb. 35 perces lassú vonat, vagy 15perces gyors vonat repít oda. Sloughban volt a szálloda.

Mivel voltak magyar vendégek, ezért ide is kellett magyar aszisztencia, a vezetőség úgy gondolta, h minket bíz meg ezzel a megtisztelő feladattal. Még szobát is foglaltak nekünk.

Kicsit felemás érzésk kavaroktak bennünk, mert télleg mondták, h megbízható emberek kellenek oda, illetve mégis csak egy illusztris hotel vendégei lehettünk. Viszont kiköltözésünk az itteni közösségi életből való kimaradásunkat jelentette volna.

Jeleztük problémánkat a vezetők felé, akik nagyon készségesek voltak, és megengedték, hogy a délutáni műszakunk ne 6tól 9ig legyen, mint a londoni hotelekben, hanem 4től 7ig, és így emberi időben visszaérünk a koliba. Így a kint szobánkban Kinga egyszer, én kétszer élvezhettem az ágyak kényelmét, azt is a két műszak között délután.

Elég szép szálloda volt, rendes, kedves utasokkal, így szerintem kezdeti aggodalmunk hamar elröpült.

Ajándék képpen minden önkéntes kapott jegyet a kajak-kenu versenyekre, illetve lehetett válastani egy "fakultatív" programot: vagy a Windsori kastélyt lessük meg, vagy a Stone Hang-hez megyünk. Mindkét eseményhez (fakultatív, kajak kenu) két időpont volt: 8.a Windsor, 11, Stone Hang. Mi utóbbit választottuk, így kezünkbe kapva a 8.ai beosztást, láttuk, hogy mindketten délutánosok vagyunk, ergo aludhatunk egy jót:) Közben elment melettünk a Kamuthy Balázs. én meg félhangosan megjegyeztem, h de szívesen nézném másnap élőben a magyar-izland kézi negyeddöntőt- Kérdezte, h micsinálunk délelőtt, mondtam, h szabadok vagyunk, és két perc múlva már hozta is nekünk a jegyet:) Mégsem alszunk...

Igen ám, csak közben kezembe került a beosztás,a mit megfirdítva észrevettem, h mi a 8.ai kajakra vagyunk beosztva...hívtam Kingát. Majd hívtam Verót és mondtam, h nekünk van jegyünk a kézire, és sorry, de inkább odamennénk. Mondta, h nem gáz, de nem bizti, h lesz jegyunk 11ére.

Így mehettünk a kézire, hát...Izland az utóbbi évek mumusa volt a számunkra, de okos játékkal sikerült 4gólos előnyt kiharcolnunk a szünetre, majd egyből lőttünk még egyet, és így 5 góllal vezettünk már...2 perc múlva már csak egy volt...Gondolom ismeritek a történetet. hatalmasat küzdve, kis szerencsével (=Fazekas Nándor) végül döntetlen lett. Az első hosszabbítás is, majd a másodikat egy góllal nyerve mi jutottunk a 4közé!

Télleg hatalmas tett, meg nagy küzdelem, de... Ezt a meccset kb. 3szor kellett volna megnyerni... Így világra szoló hír lett, h a kicsit flúgos kapusunknak köszönhetően (internetes írások mondták), kettős hosszabításban nyertünk. Ez így is van. Csak sajnos, egy ilyen meccs rengeteget kivesz egy csapatból. (ezt már a meccs után is mondtam), az a plussz húsz perc izgalmas, nagy iramu játék (a hosszi), annyi energiát emészt fel, amire később óriási szükség lenne. És kellett is volna. látva a későbbieket. (leginkább az elődöntöre gondolok...)

Így hát eljutottunk egy kézi nyolcaddöntőre, illetve már beszéltük, h jó lenne az elődöntőre is, de hát elég kevés jegy van...A Pega külföldi jegyirodáktól próbált szerválni, így jutott kb 60jegyhez, amit viszont simán szézkapkodtak. Volt olyan ember aki reggel 6ra jött sorba állni, a deles nyitásra...

Voltak akiknek előre volt a jegyük, azokat szépen félre tettük egy boritékba, ráírták a nevet a jegyesek, és csak be kellett éret jönni az irodába. Volt egy boriték 5jeggyel, amiért feltünően nem jött a gazdája. Viccből mondtuk is, ha nem jön akkor mi megyünk.Végül Balázs azt mondta, h ha 4ig nem jönnek érte, akkor mienk a jegy (5kor kezdődött a meccs), végül nem jött senki érte, így mehettünk:) kis bonyodalom után (én épp a város másik felén voltam) végül kb a 20.percben megérkeztünk:) 

Sajnos egy hajszálon múlott, és csakis magunkat okolhatjuk, h nem sikerült... 1gól az semmi... és itt jön a két bekezdéssel ezelőtti eszmefuttatásom: pont az a 20perces túlóra energiájára lett volna szükségünk. ha az 2 gól, akkor már jók vagyunk... de hát sportban nincs ha...kár érte, mert ennyire nagy lehetőségünk döbtőbe jutni ki tudja mikor lesz.

Ugrunk ismét egy napot, tegnapp este Balázs kiosztott pár jegyet a mai bronz meccsre, én nem voltam jelen. Este beszélgettünk, és mondta, h jó hogy van nála mindig 6-8 plussz jegy, mert még éjjel is hívogatják, h van-e még jegye.

A következőt eszeltem ki: ma úgyis délutánosok voltunk a Kingával, úgy gondoltam, reggel felkelek fél10körül (eddig van reggeli...), felhívom a Balázst és megkérdezem, h maradt-e jegye... De hát ez kicsit eccerű lenne, kis üzlet is legyen benne. Balázs tegnap odaadta a bőrőndjét tele vasalni valóval a Kingának, úgyhogy egy túsztárgyalás keretein belül felajánlottam Blázsnak a táskáját, cserébe a jegyekért:) Ott voltunk a meccsen:)

Úgy gondolom, a mai lagymatag játék nem volt a legszebb, de haragudni se lehet a srácokra. Azért a 4.hely nagyon szép teljesítmény. TAlán jobb, h nem jutottunk a döntőbe, szerintem attól még messze vagyunk, de jóm útón haladunk. Ami nekem nagyon tetszett, hogy általában az  ilyen tornák végére eléggé ki szoktunk pukkadni, leszámítva a mai meccset elég jól bírtuk e sorozat terhelést, és én állítom, h a spanyolok elleni csúfós vereség kímélés volt, azért, h bírjuk a szerbek/izland/svédek ellen. és igaz lett.

Tegnap volt a második fakultatív kör. Veró mondta, h sajnos nincs annyi jegy a kajakkenura, h el tudjunk menni. Egy alternatíva van: a Kinga kocsival megy reggel a Stone Hanghez a Madarász Tomi, a Viki, és a ,ásik Tomi társaságában, de így lemarad a kajakkenuról, én mehetek reggel a busszal kajakra és utána a stonhoz is.

ebben maradtunk, így Kinga lemaradt ismét a kajakkenuról (4éve Pekingben is nélküle mentem...) talán majd Rióban...

Az a megtiszteltetés ért, h a Káldy Kinga felkért, h kisérjem el a vezetőség egy részét reggelizni a Méliába (egyik hotelünk), úgyis onnan indul a busz a kajakra. reggel 6:10kor ven az indulás.

csak előtte este nem kis buli volt...így 6:28kor kelltem...de szerencsére nem volt gáz... Az mókásabb volt, h a kajakra jövő önkéntesek közül 6an aludtak el...

A verseny jó volt, Natasa bronzérmét láttuk, illetve az volt örörmteli, h Eton Dorney szinte magyar fenségterületté változott. Közel 1000magyar volt kint minden nap, ennek a leginkábbi bizonyítéka a helyi önkéntesek magyar tudása volt:)

Verseny után buszba ültünk, megnéztük Anglia legmagasabb tornyát, ami több mint 120m magas. (ÁTVERÉSS!!!, a Verót oda állítottam mellé, és a precíz újmértékeimmel hozzá mértem, és hát 8 Veró fért rá a toronyra, és nyolc Veró az csupán 13,44m. Vagy a Veró nincs tisztában a magasságával, vagy a helyiek hazudnak! Az én mérésem nagyon kis hibahatárral, de szinte tökéletesnek mondható:))

Láttuk a Magna Carta egyik másolatát, ez olyami mint nekünk az Aranybulla (1222, hoppá!)

Majd buszba be, irány a Stone. Nem tudom mit mondjak, képeken gyönyörű, a legtöbb túristának csalódás. Télleg bazi fura, h a semmi közepém egy ilyen nagy kőépületszerűség, és kik és miért vitték oda...Számomra nem volt csalódás, egy picit megfogott a hely szelleme, de lehet, h ez csak a fáradtság volt...:) Érdekes módón haza útón az önkéntesek egytől egyig aludtak...:)

Bulik...útóbbi napokban megszaporodott a bulik száma...le se tagadhatnám...két buliról is emléketörzök magamon...

Történt ugyanis, h egyik buli után angyon jó állapotban metróztunk haza felé, MadárTomi, Norbi, Zsófilány, meg jómagam. Üres metró kocsisok lehetőséget tartalmaz, így bohóckodtunk egysort, bukfencek, húzódzkodások, stb. Átszállás, másik metrón már többen voltak...Csaba na itt nem mersz...mertem...

Csináltam két extra szép bukfencet, és annyira elkapott a hév, hogy át akartam kiabálni a szomszédos metrókocsiba (ablak van a kocsik végén), felugrottam átkiabáltam bevertem a homlokom... MAjd 3perc múlva Zsófi szólt: Csaba vérzik a fejed... Azót 3szeművagyok, illetve csúny szavakkal illetnek (a nő nemiszervet vélik felfedezni homlokomon...) De köszönöm jól vagyok:)

Következő buli után, haza felé gondoltam ürítek egyet, de vhol rosszul léptem, így kezemet horzsoltam le, így erről a buliról is van emlékem:)

Tegnap is volt buli, de megúsztam egy karcolással:)

Itt tartunk most nagyjából, holnap kicsit húzós nap lesz, mert rengeteg transzferünk lesz!

Reggeli műszakban próbálok írni nektek kis szubjektív összegzést (Londonról, Olimpiáról..)

Addigis jók legyetk:)

ui: ma volt a záró esemény, nagy buli volt, de ilyenkor van kis keserűség az emberben, ismét 4 évet kell várni... 

Bár, augusztus 5.-e hivatalaosan Krisztina nap (Isten éltessen minden Krisztinát), de az Olimpia tükrében remélhetőleg átírhatjuk ezt a napot Krisztián nappá, 

Beszámolóm kezdetén az egyik Krisztián már megcslekedte, befejezeésekor, meg remélem, hogy a mésik Krisztián is megcselekszi, amit megkövetel a Haza.

Berki Krisztián hatalmas volt, bár én féltettem, hogy Londonban egy brit sráccal nagyon nehéz lesz, de győzött az igazság, és a szebb gyakorlatot végrehajtó versenyző nyakába került az érem (megérdemelten)! BRÁVÓÓÓ

Helyi idő szerint 20:20perckor kezdődik Pars Krisztián döntője, most 19:07van, így kb. mikor befejezem írásomat, már kezdődik is. Elősként, legnagyobb esélyesként jutott be a döntőbe Krisztián, reméljük, hogy druszája nyugalma átragad rá, és akkor lesz ma nekünk mulatság...

Legutóbbi beszámolóm prá nappal ezelőtt fejeződött be, bocsánat, h elmaradtam, másnap délelőtött leszámítva nem voltam netközelben. Hiszen a Hiltonban nincs netünk, így a laptomom mindig itt éjszakázig a Millennium szálloda recepcióján.

Péntek reggeli műszakomban nem történt semmi izgalmas, de a nap hátérlévő része tartogatott sok szépt még. A Kis Viki (szándékosan egy s, így írja a nevét), a Pegában dolgozó egyik szakmai gyakorlatos leányzó, de ő csak 10napra jött ki velünk Londonba. Szombaton indult haza, így utolsó napján szeretett volna kicsit szétnézni a városba, így szólt Kingának, meg nekem, hogy tartsunk vele. Délelőtti műszak után elugrottam a Piccadilly Circusra, ott van egy jegyiroda, ahol olcsóbban lehet jegyeket venni +néhány helyen külön bejáratot biztosítanak (így nem kell ott sorban állni) A lányok utasítására vettem jegyet a Madame Tussauds panoptikumába, illetve a London Eye-ra. 

Találkoztunk a lányokkal, és már el is indultunk a viaszbábuk tömegébe. VIP bejáraton be, és már ámélkodhattunk is. Télleg hihetetlenül élethűek a szobrok, rengeteg, pl az egyik terem közepén állt egy Justin Timberlake szobor, a járó kelők között, és télleg azt lehett hinni, hogy csak egy turista a tömegben. REngeteg mókás képet csináltunk. Sok híres kedvenc sztár volt ott. Érdemes volt ellátogatni. A séta végn beültettek minket egy vasút szerűbe, ami londoni taxinak volt felöltöztetve, és egy kanyargós futószallagon húzva minket mutatták be a brit történelmet, nagyon mókás, és látávnyo volt. Utána beültettek minket egy 4D-s moziba, ahol a szuperhősök londoni kalandjáról mutattak be egy 10perces rajzfilmet. Hát...

Itthon egyszer voltam 4D-s filmen, illetve csak 3D-sen, mert...Itthon az számított a 4.D-nek, hogy kapzál egy számozott papírt, amin illatminták voltak, és amikor a vászon allján feltünt az egyik szám, akkor meg kellett dörzsölni az adott számú szagmintát, és már érezhetted is a filmben terjedő illatokat. Mi csak azért 3Dben láttuk, mert elfogyott az illatpapír...

Hát itt egészen más az 4.D...Rezgő szék, ami spriccel, és még hátba is vág... Amikor az ellenség, aki persze óriás lépked felénk, beleremeg az egész föld (mármint a szék), amikor az egyik szuperhős fém karait szurja felénk, élesen hátba vernek a székben, csak azt nem értettem, hogy amikor az egyik hős golyószóróval lövi a másikat, akkor azt mért nem érezzük??? De a legjobb az volt, amikor Hulk (a bazi nagy zöld szuperhős, az ogrék Chuk Norrisa), hapcizott egyet, méghozzá olyat, h mi is megéreztük... Szal nagyin mókás volt:)

Télleg sok élménnyel, nevetéssel hagytuk el a panoptikumot, és indultunk az óriáskerék irányába. Természetesen hatalmas sor van a London Eye-nál, előre vett jegyünk atta volt itt elég, h a jegyvásárlósorba nem kellett beállnunk, hanem egy rövidebbe, ahol beváltották a tiketteket. Után viszont be kellett állni a hosszú sorba,ami viszont meglepően gyorsan fogyott.

Kb. 20perc, félóra, míg az óriáskerék körbe megy, de eszméletlenül látávnyos. Belátni szinte az egész várost, (némi túlzással...), illetve most még a strandröplabda stadionba is be lehetett látni:) Eszméletlen látávny, élmény volt:)

Utána a számomr annyira nem izgalmas progarmpont jött: a lányok mentek shoppingolni...én kint leültem a bolt mellé, olvastam pár oldalt, majd elszundítottam:) Utána elváltak útjainka  Vikivel, mert ő ment a hivatalos búcsú vacsorájára a Pega vezetőkkel, mi meg mentünk a Hiltonba. És indultunk bulizni,,,

Mármint, mai azt illeti kicsit hülye szituáció alakult ki. Hisz, mint tudjik Madarász Tomi barátunk otthon hobbiként lemezlovaskodik. Így a hét elején lefikszáltuk, h 4.én szombaton zenél nekiünk az Árcsvélyen. De hét közben szólt a helyi szervező, h a szombat az inkább péntek. Méghozzá éjjel 1től 3ig. (mégis szombat...) Csak hát... csakhát a szombat az 4.-e az egyik leggázoasbb napunk a transzferek szempontjából... Így a Pega vezetőség azt mondta,h szeretné, h az önkéntesek ne mulassanak olyan sokáig, mert másnap nehogy gond legyen...

Így Kinga üzleti érzékének, meg beszélőkéjének köszönhetően, úgy alakult a helyzet, h Tomi 11től zenél, és éjfélkor lelépnek az önkéntesek... Hát nehezen indult a mulatság, mi olyan 11:20kor csatlakoztunk, Tomi pörgette a zenéket (jól csinálta, meg látszott rajta, h élvezi, de valljuk be, nem az én zenei világom, és hát az időrövid sége miatt meg se próbáltam elérni azt az alkohol szintet, ahol amikortól az én zeném lehetne) éjfél körül eljöttünk, így rövid mulatság volt csak, de majd pótóljuk.

Másnap indult a nagyüzem Kinga reggelre volt beosztva, meg délutáni transzferre, én egy reggeli meg egy délutáni transzferre.

Szal picit tovább aludhattam Kingánál... elvileg 8:35kor indult volna a transzfer busz a Foxtól (a város legmeszebbi hotalja), kb 7:30kor kellett volna indulnom. a gép 10:05kor landolt, így beszéltem Veróval, helég ha fél 10re kimetrózom a reptérre, így 8kor elég volt felkellnem:) Reggeli transzferrel nem volt semmi problémám, két fiatalembert hoztam a szállodába, rendeben ment minden, a kajak-kenu válogatotttal együtt utaztak a gépen. Aki emlékszik Pekingebn is pont én transzferesztem (akkor Kingával együtt) a kajakossok gépénél. A sors...:)

A géppel érkezett még két utas, akik a kollégiumban laktak, viszont a tarnszfer busz csak a szállodákig ment, Így bevállatam, hogy kimegyek velük a koliba, megmutatom az utat. Kiértünk, felfutottam a recepcióra, ami kb 100 méterre van a kolitól, intéztem a dolgot, és amikor leértem, zuhogott az eső (!!!) két perce még sütött a nap...nerm volt mit tennem lefutottam a 100métert, sz**rá áztam. majd mikor 5perc múlva kiléptem a koliból, örömmel konstatáltam, h ismét süt a nap... hát ez London.

Siettem vissza a Hiltonhoz, mert a délutáni gép 15:35-kor landolt, Kingával megbeszéltük, hogy 2kor indulunk, és akkor 3ra kiérünk gondnélkül metróval. 2:05re értem a hotelhez. Eliondultunk, Széky Anna hívott útközben, h merre vagyunk, mondtuk, h útón, mondta, h ok, de valszeg kséik a gép. Kb 3:10 re kiértünk a reptérre, ahol boldogan olvastuk, ha a várható érkezés:16:55... eddig az összes transzfer gépem kb 20perccel előbb érkezett, ez most másfélórával később... vettünk enni, inni és leültünk a váróba beszélgetni....

Nagy nehezen eltelt az idő és érkeztek az utasok. Kingának két utasa volt, Kárpáti Gyuri bácsi, és a felesége, nekem kb. 10 utasom a hotelembe, míg 3 potyauts, ők azok az önkéntesek, akik most érkeztek. Menet következő volt: megálltunk nálunk, én leadtam Katának (itteni kollegínának) az utasokat, tovább Gyuri bácsiékkal a Kingáék szállodájába, ott elköszöntük a busztól, majd a 3 önkéntessel irány a metró. Gyuri bácsi hatalmas figuar, 70év felett is olyan humora van, h valami eszméletlen:)

Nagy szervezkedés közben Veró megkért minket, h az újoncokkal mennyünk ki a Tapsterbe, és ott vacsorázzunk. Kinga mondta, h ő nem éhes, így végül 4en mentünk. (Bálint, aki szentendrei, egy Marika, meg egy ZSófi nevű leány) Megkajáltunk, majd rohantunk az Árcsvélyre, h lássuk a kézi meccs végét...hát az utolsó 5percre értünk oda...elég is volt. mondanám, hogy szégyen, de úgy gondolom, h talán a vége már direkt volt, h a szerbek ellen legyen tartalék...holnap kiderül...én reménykedem...

Kinga közben már hazament, így ittunk egy sört, majd indultunk mi is vissza. 

NAGY ALVÁS:) hiszen m indketten délutánosok voltunk ma. én 10kor ébrettem, láttam, h Kinga épp vmi filemt néz. lementem reggeliztem egy bőségeset, és gondoltam, úszunk egyet, de akkor vettem észre, h a koliban maradt az úszogatyóm...így most este lesz egy sétám:)

Reggeli összepakolás, és irány az Árcsvély, mert nen akartunk lemaradni Krisztiánról. A tv-n elkezdődött a magyar-orosz női meccs. Ment a huza-vona mit nélzzünk...végül a meccs ment, mi addig a gépen behoztuk a torna döntőt:) Mikor a meccs véget ért, és örültünk, átkapcsoltunk a TV-n az m1re (a meccs az m2-n ment), épp Krisztián leérkezése volt! De mi láttuk az egészet:) MAjd szint önkívületi állapotban néztük a brit gyakorlatát...DE SIKERÜLT:)

utána ettem egy jót, elindultam dolgozni, és most itt vaygok.

APA KEZDŐDIK!!!! most kezdődik a kalapácsvetés döntője!!!

HAJRÁ KRISZTIÁN!!!!!

Csókolom!

Hát legutóbbi bejegyzésem picit szomorú, de bizakodással teli mondatokkal zárult. Most is hasonló a helyzet...

Szóval, mikor írtam legutóbb, épp a kéziseink, illetve érmes judosaink voltak a szurkolói ház vendégei. Mire visszaértem, a mozgólépcsőn jött lefele egy csoport, akik közölték:most ment el a sportolók busza...Köszi!

Kinga utazott velük oda s vissza, azt mondta jó fejek voltak, a visszajelzések alapján jól sikerült a beszélgetés+vacsora. Tegnap este egyébként az mtv hiradójában is volt kis összefoglalás az eseményről, Kinga látszik is benne:)

Mivel másnap fontos esemény volt, ezért Kinga mondta, h készítsük elő a fényképezőgépet, de hát az lemerült. Nem baj, töltsük fel! Jó, de hol a töltő? Hát...a koliban maradt...

Így hát Kinga ment aludni, én a koliba, onnan elhozatm a töltőt a Hiltonba, aztán alvás, mert...

Másnap reggel kelés korán, 8kor találka a többiekkel, finom reggeli, miajd irány a cselgáncsterem! Hosszú utunk volt, kicsit siettünk is a végére, de végül időben odaértünk.

Hát Tomi barátunk, küzdött egy jót, nagyon szurkoltunk neki (7önkéntes volt kint), 3 és fél-4 percig jól állta a sarat, talán még aktívabb is volt, én egy, ő két olyan szituációra emlékezett, amikor yukot ítélhettek volna neki, de ez elmaradt, így viszont menni kellett előre...ami sajnos egy apró figyelmetlenséget hozott magával...sajnos ippon lett a vége, és nem a Tomi dobta....Meg tapsoltuk, büszkék voltunk rá!

Utána jött a Mészáros Anett, aki nagy reményekkel vágott neki a versenynek, egy erős német ellen küzdött (aki végül 2.lett), és értékelhető akció nélküli meccsen egyhangú pontozással, bíróival maradt alul. Szerintünk jogosan. Így viszont mindkét versenyzőnk elbucsúzott a további versenyekrtől.

Kifelemenet összefutottunk a Tomival...Hát eléggé le volt törve, többször is könnyes szemekkel beszélt nekünk. Tudta ő is, és mi is, hogy hatalmas lehetőséget szalasztott el. Verhető ellenfele volt, de sajnos nem jött össze. Azt mondta (megértem), h sokkal könnyebb lenne feldolgozni, ha 10másodperc alatt kidobják a csarnokból, és úgy kap ki, minthogy közel áll a győzelemhez, égy kis hiba miatt repül egyet...

Sajnos így eléggé nyomott lett a hangulatunk...nem is tudom, mit éreztem, mérges nem lehettem senkire, csalódni sem csalódhattam, senkiben, mert hát valljuk be, azért reális eredmény született, de olyan jó lett volna...

Így is köszönjük Tominak ezt a fantasztikus éléményt!

Kicsit izgultam, mert a Joó Abigél, meg a Karakas Hedvig mellettünk nézte a versenyt, Hédi ugye 5. lett (gratuláltunk is neki), míg Abi ma versenyzett, kicsit féltem, h nehogy demoralizálja a tegnap látottak. De úgy tűnik, nem kellett ettől félnem!

Na ő megmutatta mi a magyar virtus! Első meccsét hozta, a másodikon vezetett, mikor megroppnat egy porc a térdében, így kikapott. Arról volt szó, hogy visszalép a további küzdelmektől, de ő azt mondta, más is szakadt combizommal küzdőtt (Hédi), így ő is belevág! Első visszameccsét (amire állítólag alig bírt felbicegni) nyert, így csupán a bronzmeccsen kapott ki, így ötödik lett! Gratula!!!

Szóval a tegnapi nap volt a szabadnapunk, méghozzá azért, ezt kértük, mert vettünk jegyet a judo selejtezőre, meg a délutáni döntőre is...viszont így a délutánunk átalakult...

Visszamentünk az Archwayre, ettünk egyet (a mekiben...), Majd beszéltük, mi legyen, én modntam a Kingának, h a Gyurta döntőjét mindenféleképpen megszeretném nézni. Miközben tervezgettünk, kérdezteék, hogy nem megyünk-e ki egy foci meccsre a Wemblybe, ami 5 kor kezdődik?

Hát személy szerint, és úgy gondolom ezzel Kinga is így van, a foci az olimpián számomra sokadlago, inkább a stadion, meg a körítés lett volna érdekes. De mivel féltem,, h lemaradunk a Dani döntőjéről, mondtam, hogy én inkább kihagyom. Kinga is így vélekedett. Közben kértek engem, ha tudok segítsek kicsit, így maradtam. Kinga visszemnet a Hiltonba aludni, beszéltük, hogy majd jön a döntőt megnézni.

Közben, míg segítettem, Dóri (jegyesek főnöke), megköszönve, hogy a szabadnapomon is segítek kezembe nyomott egy kézijegyet a mai napra:) Kérdeztem, hogy nincs-e mégegy, hogy Kingát is magammal vigyem, de sajna csak egy volt. (próbálkoztam ma is,de nem jött össze...)

Közben eljött az este, kezdődött az úszás esti műsor, hívtam Kingát, h mindjárt kezd a Dani, na akkor ébredt...Így ő a szállodában, én meg az Archway-en néztem Dani fantasztikus úszását...Hát hangosan szurkolt az egész szurkolói ház, tomboltunk, és meg lett az eredménye!!! Fantasztikus úszás volt:)

Utána Kingával elmetünk egy étterembe, mert tegnapra oda  lettünk beosztva, finomat ettünk:)

A mai nap reggeli műszakban volt a Kinga (én reggel este is), utána Archwy-en találkoztunk, próbáltam neki jegyet szerezni, de nem sikerült...

Káldy Kinga kérdezte, h nem megy-e vele tenisz meccsre, de visszamondta, mert a Tomival találkozott. Volna... Végül nem jött össze a míting, így Kinga elment a koliba a Tomi keverőpultjáért (holnap lesz DJ Tomi buli), majd ment a Hiltonba aludni.

Én meg neki lórultam a meccsnek. Norbival a csarnoknál találkoztunk, 4 sörrel a kezében várt, Isten tartsa meg jó szokását:)

Hát...tévedtem... mégis ki lehet kapni rossz játékkal. Sikerült...Nagyon sok buta hibánk volt, ntámadásban elég inpotensek voltunk (főleg az átlövők). MEg (bár nem szabad csak erre fogni), de az elején a horvátok kaptak annyi bírói támogatásat, hogy abból egy kis előnyt építhessenek fel, onnnan meg már csak futottunk az eredmény után.

A meccs fordulópontja sztem Lékai Máté barátom befutás után kihagyott ziccere volt, a második félidő első percében, ha belövi, minusz egy és nyitott minden, de ő lábon lőtte a horvát kapust, aki bár nem szándékosan, de az idnuló szélső kezébe rugta a labdát, így lett -1 helyett -3....

Ami Anilovicot illeti, úgy tűnik okosabb mint mi. Róla tudni kell, hogy Veszprémben jáétszik, ez meg is látszott, mert sokszor kottából olvasta a magyar lövéseket. És mért okosabb nálunk, mert edzéstársainak kottából kéne tudni a gyange pontjait, na ez nem jött össze... hát kicsit gázos a helyzetünk, a spanyol szerb valamelyikét meg kell verni, és még akkor se biztos minden...

A belépőjegy 2 meccsre szól, tegnap azt csinálták a kézinél, hogy ahány ember kijött az első meccs után, annyi embert beengedtek 5 fontért. ez azért jó, mert nem lesz teljesen üres a csari, meg 5fontért hülének is megéri:)

ilyen reményekkel lódóltunk meg a vizilabda csarnok felé, ahol a napi 2.meccset mi játszottuk. A kézi úgy ért véget, h kb. a 2.negyed végére értünk a csarihoz, ahol...nem akartak bebengedni minket...

Kicsit Pekingre hajazott a szituáció, ahol szintén 20-30 magyar nézett farkasszemet a teljesen védtelen, és ártatlan önkéntesekkel szemben. Nos akkor általában bejutás lett a vége, most nem.

Kb.15-en könyörögtünk, h engedejnek be minket, de ők kötötték az ebet a karóhoz. Így kint kezdtünk neki a szurkolásnak. Köztünk volt Rudolf Péter színművész is. Így mikor egyik az egyik önkéntsnél reklamáltunk, az egyik magyar drukker megszólalt, "We have to go in, our president is here!" és mutatott a Rudolf Péterre, aki a hozzá illő fapofával kezet nyujtott az önkéntesnek, és ennyit mondott: "Hy, I'm the president", de ez sem hatotta meg... A tömeg nem kis nosztalgiát hozott ki egyesekből, hallatszott Gyurcsány takarodj, kiálltás, majd miután, felvilágosították, h azok az idők elmúltak, akkor a "mindenki mondjon le" rigmusba kezdetk. Volt aki felvetette, "lopjunk tankot, akkor biztos beengedenk, mag abban jók vagyunk." De ez is meddő kisérletnek bizonyult.

Így nem volt más hátra, segítségül hívtuk a multimédiát. VAlaki telefonon valaki IPadon hozta be a neten keresztül a TV adást. Így az utolsó 5percet így néztük meg. Mókás volt, mert a hatalmas ováció a csarnokból kihallatszott. Így kb minden gólról kb. 40másodperccel előbb hallottunk, de látni csak később sikerült:) Így néztük végig a győzelem utolsó perceit. Innetől meg, ha valami beindul...

Úgy kezdetm mai beírásom, h kcsit csalódottan, de bizakodva írok. Csalódott vagyok a kézisek miatt, és biazkodtam CSeh Laciban. És a magyar virtus...

Brávó Laci, azt gondolom, hogy abból a mélyből, ahonnan Londonba került, onnan az e bronz legalább egy Monteverest megmászásval ér fel! Tudtuk ám, hogy nem felejtett el úszni! Számomra ő igazi Sportember!

Sok ilyen példakép kéne a következő nemzedékl részére!

Hát a déleőtti szakmai elemzésem kicsit megdőlt a Montenegrótól leszenvedett vereséggel... de még van remény, és még mindig atrom:a legfontosabb meccs még odébb van...

Kézisek 2 napja jó játékkal kaptak ki, ma rossz játékkal nyertek, így már csak az hibádzik, hogy jó játékkal nyerjenek! (a 4 lehetőség nem létezik!!!)

Legutóbb az úszásnál hagytam abba az élménmybeszámolómat. A szállodából kirepültem az Archwayre, ott van a szurkolói központ, gyors összepakolás, utána irány vissza a koliba, ahol bepakoltunk, hiszen költöztünk, igaz csak 10 napra, de beköltözhettünk a Hiltonba:)

Kingával egy szobába kerültünk, a 3. emeletre:) hát nem rossz:)

Másnap reggel mindketten korán keltünk, mert reggeli műszak voltunk. Szerencsére a Hilton nem egy órárá van a szállodától csupán 20-30 percre, így tudtunk picit tovább aludni:) Picit el is aludtunk (csak pár perc), ennek egy hátul ütője lett: kevesebb időnk maradt a Hilton svédasztalos reggelijéhez... sőt, Kinga le se jött velem, mert félt, hogy elkésik. Én gyorsan ettem pár falatof, majd spuriztam a melóba. Munka után Kingával átcaflattunk az Archwayre, ismét segítettünk egy kicsit, meg ott meglestük a magyar-szerb meccset...hát,,,

Már vártuk a végét, mert hát nrm volt túl jó látvány, meg hát utána indultunk a KÉZI MECCSRE! (elindulásunk napján, a busznál szólt a család, h ajándékba vettek nekünk egy-egy jegyet a magyar- dán kézi meccssre:))

A nagy várakozás közepette csörgött a telefonom...Kamuthy Balázs hívott a következő kérdéssel: " mennyit ér neked a két kézi jegyed???" elsőre nem értettem  a kérdést, majd elmagyarázta: egy szívességet kérne, mert a Borkai újnak szüksége lenne két jegyre, és nem tud már máshonnan szerezni. Megigérte, hogy meghálálja! (ha a magyarok döntöznek első sorból nézhetem a meccset...:)) Természetesen igent mondtam. Mikor szóltam Kingának többiek kicsit sajnálkoztak, meg persze mi is, de hát nem tehettünk mást. Ekkor Széky Anna felállt, elsétált, majd 3 perc múlva visszajött 2jeggyel... Mondtuk, h mástól ne vegye el miattunk...De mondta, h még Balázs adta reggel, h megmaradt, és adják el, de moindenki elfejtette, még a Balázs is, csak Anna nem! Köszi Anna:) (másnap kapott egy csokit, de asszem ez se elég hálánk kifejezésére:))

Így hát elindultunk, szép kics csapat verődött össze, kb. 8-an mentünk. Már a metrón ment a mókázás, kis énekelgetés, arcfestés stb:) Én a metró megállóban találkoztam a MOBos hölgyekkel, akiknek átadtam a jegyeket. Utána irány a csarnok. Átvágtunk az olimpiai falun, közben Balázs megint hívott, megköszönte a segítséget, és közölte a jó hírt, hogy Szilágyi Áron aranyérmes lett!!!! Még volt annyi időnk, h vegyünk egy kis finom nedüt (SŐRT), majd bementünk a csarnokba. Biztos jó helyre szólt a jegyünk, de nem mentünk oda,mert az egyik szektor feletti korlát mögött remek helyünk volt. A Francia-Britt "edzőmeccs" szünetében értünk oda, és több magyarral már ekkor hangolni kezdtünk:) Annyira jól sikerült, hogy a mérkőzés vége előtt pár perccel odajött hozzánk a helyi hangulatfelelős, hogy minket szeretne mutatni az óriáskivetítőn, csináljunk vmi jó kis korográfiát, és mondjunk pár mondatot. Hát több se kellet, kedvenc "táncolós" rigmusunkat a "Mindenki jobbrát" adtuk elő, olyan nagy elánnal, ha csávó inkább nem is kérdezett semmit:) Aztán bevolnultak a csapatok, hivatalosan nem volt himnsz, így gondoltam gyorsan elvonulok wc-re, hiba volt...így kimaradtam a válogatott események legmegindítobb pillanatáról, amikor a közönség elénekli a himnuszt... A végére odaértem, és láttam, ha csere pd (mögöttük voltunk) felénkfordulva, háttal a pályának velünk együtt énekli... ilyenkor megáll az élet, mindenféle fellengzést elhagyva, ekkor télleg jó, és büszke dolog magyarnak lenni!

Hatalmsa küzdelemben, szerintem elfogadható jáétkkal,fantasztikus szurkolás közepette 2 gólós vereséget szenvedtünk, de sztem egy percig se kell szégyemkeznünk:)

Kifele menet rengeteg fotót készítettünk a kivilágított olimpiai parkban, az olimpiai stadion előtt. MAjd irány haza, mi Norbival meg Petivel (Zelnik Robi öccse, Robi volt Pekingben az egyik kis főnökünk) elmentünk ettünk egy gyrost, Kinga már nyugovóra tért. 

Hisz másnap reggel olyan volt mint még itt Londonban sose: nem kellet korán kellnem:) Szegény Kingának igen...Ő délelőttös volt, én csak délutános. Mivel azért volt munkám bőven, ezért fél9ig pihiztem, tusi, meg szokásos reggeli dolgok, kiadós reggeli:) majd indulás előbb a szállodámba, ahol leadtm 1-2 dolgot, majd átugrottam a Kingához. Vele elindultunk kifelé az Archwayre, közben dumáltunk, mondta, hogy a Madarász Tomi kicsit kezd feszült lenni, ezért írtunk neki, ha van kedve, akkor szívesen kiugrunk hozzá. Mondta, hogy jó lenne. Megbeszéltük Kingával, hogy kiugrunk az Archwayre, kajálunk, aztán megyünk a Tomihoz. Mikor megérkeztünk Káldy Kinga egyből szólt: de jó, hogy itt vagytok, nagy szükség lenne a segítségetekre! Mondtam, Kingának menni kell, de én maradok. Kinga nővérkém persze tiltakozot,, de mondtam neki, hogy mennyen, mert aTominak sokat számít, így végül ment:) Én segétkeztem, közben lestem az eseményeket. Legfontosabb feladatom az volt, h készítsek plakátot, hiszen ma kilátogat a szurkolói házba a két érmes judós (Csernoviczki Évi, meg a Miki) ,és velük együtt a kézi válogatott is. A kéziseknek annyi kérésükm volt, hogy legyen magyar kaja, meg sör:)

Elkészítettem a plakátokat, kiragasztottuk,, aztán jöttem az esti műszakba. Kinga az Archwayen lévő kicsi ajándék shoppunkba lett beosztva estére, így ő ott maradt. Este hívtam, h odamegyek, de mivel kicsit meghllt a közlekedés megbeszéltük, hogy nem bonyolítjuk, hanem találkozunk a Hiltonban. Mivel tudtam, h haldoklik a metró, ezért inkább sétáltam egy félórát. de nagyon élveztem:) így is előbb értem a szállásra Kinga kb fél órával utánunk. Alávás, reggel kelés.Gyors reggeli8, most Kinga is jött, de megint előbb indult, hogy odaérjen a munkába.

A multkor is, mikor nem jött velem reggelizni, meg ma is, mikor elindultam a munkába, mindig összefutottam a Kingával a metrónál, mert addig nem jött a metrója:) így legalább együtt utaztunk:) (neki kicsit hosszabb az út, mert át kell szállnia)

Dolgoztunk egy jót, majd ismét irány az Archway, bár mára a jegyesek szabadágot kaptak, mert kimentek a vizilabda meccsre, meg a kézire is. Mivel 10:30kor végeztem, rohontam, ha kézi meccs elejére odaérjek, olysan gyors voltam, h szinte senki se volt még ott, így még a tv se volt beizítva. Így végül a második félidőt láttam csak. Szerencsdére nehezen, de hoztuk a kötelezőt. (Bravó Lékai Máté:)) Kinga is befutott közben. 

És akkor elkezdtük pakolni a termet, szervezve az esti közönslgtalálkozót. Mivel Judosok is jönnek, ezért Kingát választották ki, hogy kimenjen eléjük a nagybusszal. Sőt, ő beszélt a szövetség elnökével, hogy engedje ki a Mikit,meg az Évit, természetesen megengedték, csak vhol elakadt a kommunikáció, mert mikor Kinga ma hívta a Mikit, ő teljesen értetlenül halggata, de nagyon partner volt, mondta, h neki senki nem szólt, de semmi gond, monja meg a Kinga, h mikor, hol legyen, és milyen cuccban:) Később beszéltünk a Széky Annával, ő meg mondta, h az olimpiai hivatalos boltban összefutottak az Évivel, ő meg tudta, hogy ma közönségtalálkozó van:)

Az egész pakolást kicsit rossz szájízzel csináltam...nem azért, mert büdös a meló, hanem mert tudtam, h délutánso műszakban vagyok, 6tól 9ig....így lemaradok az egészről, pedig pont a két álltalam is érintette sportág képviselői voltak jelen...(mióta a baseball lekerült a programmról)

Szal most épp folyik a, remélem, jó hangulatu, jól szervezett beszélgetés, én meg mindettől egy félvárosnyira a blogomat irogatom...kár érte:(

Na de reméljük,l h ami mai nap csalódás lett, azért holnap kárpótólnak judokáing! Ugyanis jóbarátunk Madarász Tamás, és régi edzőtársunk (gyerekkori szerelmem) Mészáros Anett lép tatamira, mi meg a lelátóra!!! Az általunk egyik legjobban várt nap kezdődik holnap!!!

és már csak egyet kell aludni!!!

szép jó reggelt!

Legutóbbi bejegyzésem az úszás döntőknél fejeződött be. sjanos eddig ebben a sportágban annyira nem jöttek az eredmények, mint amennyire számítottunk rá. Úgy tűnik azoknak lesz igazuk, akik azt mondták, hogy a sikeres másjusi debreceni eb fabatkát sem ér az Olimpia tükrében, hizsen a nagy nevek nem jöttek el. Remélem azért úszóink rá cáfolnak...

Cseh Lacit nagyon sajnálom, én azt hittem, hogy Londonra beér annyira, hogy akár nyerhet is, de úgy tűnik, hogy a pekingi volt az ő versenye, és ha nem Phelps kortársa akkor akát többszörös olimpiai bajnok lehetne...

Na most kell megmutatni nem csak neki, h milyen a betyáros magyar virtus, két elronott versenyazám után utolsó esélye maradt. remélhetőleg a nehéz lelki helyzetén túllépve, bebizonyítja a világnak, hogy tud ő még úszni.

Hasonló virtust várok Berki Krisztiántól is, aki kis rontása ellenére, még mindig arany esélyes. Kb. 1000ből egyszer vét ekkora hibát, ez most megvolt, szal a döntőre jöhet a tökéletes! Egy a gond, hogy a legfőbb riválisa egy brit, és hát London...

Sidi Péter is esélyesként jött, de első versenyszámában nem jutott döntőbe. Reméljük, hogy a még hátra lévő két suzámából (köztük a kedvence), megmutatja, hogy nem véletltn nyert eb-t és vb-t az elmúlt években, és újabb érmet hoz a nagy sikerű magyar sportlövő családnak.

Ha már magyar virtus, betyárság, ezúttal szeretnék gratulálni Ungvári Mikinek, aki az elmúlt évek megpróbáltatásai után is (kezdve a pekingi olimpiától, az öccse ügye stb.) bulldogként küzdve verte végig a mezőnyt, és szerzett ezüstöt. Hát itt többeknek mondtam, és sztem Mikiben is van ilyen érzés, ennél rosszabb nincs...inkább essen ki vki az első körben, minthogy a döntőben kikapjon... ő is nyilatkozta, egész életén át kisérteni fogja ez a döntő...

Kicsiny hazánkban, belefonva egy kis mitológiát, ezt úgy lehet értelmezni, mint akinek lehetősége nyílik belépni a halhatatlanság kapuján, de megbotlik a küszöbön, és hiába kapaszkodik, becsukódik az ajtó. Talán 4év múlva újra kinyilik...

Sjanos beszélgettem olyan olimpiai ezüstérmes judossal, akit a sport berkein kívül csak angyon kevesen ismernek. Ezen a területen már kicsit hasonlítunk az Ókóri Olimpia szelleméhez: csak a győztes számít, a többiek említést se érdemelnek... csak azóta eltelt pár évszázad, átalakultak az értélrendek, és talán megkénebecsülni az apróbb sikereket, mert ki a kicsit nem becsüli....

A napos oldalra visszatérve: Szilágyi Áron egyszerűen fenomenális...22 évesen egyszerűen leiskolázta a világot. Sajnos egy meccsét láttam csak, a "legmelegebbet", a némt elleni negyeddöntőt, ahol ha jól emlékszem 13:9-nél bevitt egy fejtalálatot, amit nem adtak meg. Ez annyira megkaqvarta, h a német feljött 13:13ra... És az ekkor szerzett tus nem csak a német, hanem a még versenyben lévő többi versenyző végét is jelentette. Annál a tusnál már odai is adhatták volna az aranyérmet Áronnak. Akkora gát szakdt át, hogy az elődöntöben és a döntőben emegedélyezett összesen 15 tust a két ellenfelének... Pedig (bár nem értek hozzá) nem kis nevekkel vívott! Na Szilágyi Áron még csak 22 éves, de már hallhatatlan!

Végül rögtönzött olimpiai elemzésemet a látványsportágainkkal zárnám. Hát a vizilabdások sajna beleszaladtak a pofonba, de ez nem biztos, hogy baj. Nem most kell nyernünk. Egy nagyon jó baseballos filmben (ami most került fel a Csabi kedvenc filmei listára) a Pénzcsinálóban volt a következő mondat, a győzelemhez egy meccset kell megynyerni, a szezon legutolsóját. (nem szószerinti idézet), de a lényeg kivehető: az nevet, aki a végén nevet!) Illetve ismerve Kemény Dénes edzői nagyságát, elhiszem, hogy nem teregette ki az összes lapját, van még nyerő kártya a zsebében. Kiváncsian várom a folytatást! (ebben a percben kezdődik a Montanegró elleni rnagadó)

És evezzünk hazai vizekre: mármint a csarnokba, volt szerencsém a helyszínen végig szurkolni a magyar-dán meccset, de a személyes élményekről majd később, maradjuknk a szakmánál! Szóval a 2 gólós vereség a világ jelenlegi egyik (talán a alegjobb) csapatától nem szégyen, sőt...

Mindig megfogadom, de valahogy minidg belefutok abba a hibába, hogy odatévedek az egyik kézilabdás portál kommentjei közé... annyira feltudom húzni magam a sok különböző véleményen... így volt tegnap is...

Sztem: a vereség egyik oka, hogy a dánok sokkal előrréb tartanak mint mi. Ők évek óta a tűz közelében vannak, mi oda igyekszünk (sztem nagyon jó úton).  

Nagyon jól belekezdtünk, mind védekezésben, mind támadásban, mind kapustelkjesítményben. Aztán Nagy Laci második kiállítása visszavetette a védekezést, ami a kapusteljesítményen is meglátszott, és ez (főleg a kapusok szempontjából) meg is maradt a mérkőzés végéig. Támadásban az dánok rájöttek, hogy ellenünk általában a nyitott védekezés a jó fegyver. Ahogy megynitották a falukat egy kicsit (a Laci elé állítottak egy állandó kilépőt), máris megtorpoantunk. Ebből lett a -3-as félidő. Mocsai mester remek lépése volt, hogy behozta a Lékai Mátét (nam csak a személye elfogultság beszél belőlem), mert így a Csaszi-Máté gyorslábú páros rendre megforgatta a dán védőket, ebből lett a fordítás is.

A végjátékban Nagy Laci reaktiválása sajnos nem jött be, mert fontos pillanatokban hibázott többször is, de ez benne van. Volt rizikó a becserélésében, ami most nem jött be, máskor bejön.

Összeségében, a védekezésünknek az első 10percben mutatott játékát kéne kitolni 50-60 percre, ez mindenképpen kihatna a kapusokra is, akik ezen a meccsen leszámítva az első félidőfelét nem sokat tettek hozzá.  Bár fő feladatunk védekezésben Mikkel Hansen levédekezése volt,  (bár így is 5 gólt lőtt) egész jól megoldottuk. (átlagban 8-10 gólokat szokott lőni)!, íg viszont Eggernek volt nagy helye, aki meg lubickolt ebben a meccseldöntős szerepben, és csappnyi izgalmat se mutatva el is dönötte e meccset. (Matyi barátom kicsit hozzám hasolított a játékat, én kedvelem a hasonló "flegam" megoldásokat)

Összességében egyáltalán nem kell szégyenkezni, ha kijavítjuk az elep buta hibákat (kipasszolt laszti, lépshiba stb.) Akkor szép eredményeket érhetünk el. CSak bírjuk erővel, egy ilyen meccs mondjuk soket ki tud venni..

Hajrá magyarok! (ez most a szakmai beszámoló volt, az élmény majd eset jön)

Csókólom!

Első körebn elnézést mindenkitől, h pár nap kimaradt, remélem hiányoztunk:)

Szerdai napon is viszonylagosan korán kelltünk, reggeli a koliban, nem sokkal változatosabban mint az azelőtti napon... Egy gyors értekezlet következett, ahol meghallottunk pár hasznos infót, illetve megkaptuk a beosztásunkat is. Utána szétszéledt a banda, hoszen mindeki kiment a saját szálliodájába, megismerkedni a személyzettel, fönökökkel, recepcóval, elvégre 18 napot fogunk itt tölteni. (mármint a szállodában)

Utána mindenki indult a maga dolgára, mi még Katával körbenéztünk a környéken, h tudjuk, h egy-egy fontos dolog merre található, ha a vendégek kérdeznék. (posta, ATM stb.) Majd átsétáltunk a Hyde Parkon, így jutottam el a Kingaék szállodájához, ami kb 25-30 perc séta tőlünk. 

Kingával elmetróztunk a Notting Hill kapuhoz:) Aki ismer engem, az tudja, hogy egyik kedvenc filmem a Notthing Hill, szóval még véletlenül se hagyhattuk ki ezt a túrát:) Bár sok mindent nem láttunk, illetve nem találtuk meg a legendás kék ajtós házat így is hihetetlen élmény volt. Hihetetlen, de élmény:) (Gyk: ebben a mondatban 2 utalást ejetettem el e filmből, aki nem találta meg, annak feke pont...)

Kicsit éheztünk...így gondoltuk, veszünk vmi kaját. Már majdnem- a hazai ízeket felidézve- betértünk egy mekibe, amikor megpillantottuk a következőt: Mark&Spencer Specilly Food. Mármint a ruha márka kaja boltja. Egyből betévedetünk. Zöldség, gyümölcs, félkész ételek, saláták. Olyan volt, mint bármely más kisbolt, de itt csak enni és innt lehet kapni. Be is vásároltunk, Kinga vmi ráksalátát evett multivitaminos itókával, én valami krumplisalis halat, mellé vettünk egy 8-as csirkeszárny dobozt (4még a hűtőben oihen) egy hatalmas bagettet, meg egy doboz cseresznyét...Ja és vki kólát is vett:)

Így hát leültünk a Notthing Hill egyik padjára (nem, nem a filmbélibe), és jó ízűet zabáltunk:)

Utána indultunk haza, hogy le tudjunk pakolni, hiszen mindekettőnknél laptop+táska is volt. Felértünk a koliba, felcsaptuk a térképrt, és kiatlaáltuk a legrövidebb utat a kolitól a szurkolói házig, ugyanis ott volt találka. hát... az elveben kb 40 perces utata a buszoknak köszönhetően több mint másfél óra alatt abszolvátuk...éljen a londoni metró:)

Így mindegy húsz percet sikerült késnünk, még a buszról telefonáltunk, így nem is volt nagyobb gond, de mi azéert kellemetlenül éreztük magunkat...

Miután összegyűlt a abanda, elindultunk. Célunk nem volt más, mint a HollywoodPlanet:) Ez egy világszerte ismert étterem lánc, olyan mint a HardRockCafé, (egyébként ezt másolva hozták létre), csak sokkal kevesebb étterme van! (pl. Budapesten sincs, míg HRC van:))

Ez egy étterem, ami elrepít minket a filmek világába. Példáúl Halle Barry bikinijét is megtalálhattuk a falon:) Na megpersze kedvenc szuperhősőm, John Mclein szétlőtt bőrkabátja, és persze kedvenc, jellegzetes trikógyűjteménykenek, egy akciókt, lövöldözéseket átélt darabaj. (gyk: Die Hard 1-2 kellékek)

Egy hambi volt a menü sültkrumplival és kólával. MAjd ott is kaptunk egy kisebb eligazítást, és végre olyan történt, mint ami addig nem, éls azóta se igazán a csoport nagyrésze sétálni indult,. BAzi jó volt végre közösen kiruccani, az önkéntesek kb 80%-a volt ott, vettünk pár Strongbowt (helyi almás sőr, egyszerűen csak cydernek nevezik) Így sétáltunk egy nagyot, majd közösen hazaindultunk. Ahol viszont páran leültünk éls elkezdtünk borozni. Kezdetben kb 3-an a végén már kb 8-an voltunk, jó kis sztorizgatások voltak, Csabi borász borai meg csusszantak lefele:)

Mivel én másnap reggel korán indultma transferolni, így 2kor máe mentme is aludni...

Reggel negyed 8kor idnultunk, mivel reggeli csak fél8tól van, ezért kaptunk egy kis csomagot, ami egy kroaszont, egy kis üccsit, egy almát meg egy joghurtot tartalmazott. Ezzel anappal el is kezdődött a hivatalos munkánk, hiszen érkeztek az első vendégek!

Reggel a tarnszferbuszhoz kellett kimennünk az egyik külső szállódába,, ami 8kor indult. a gép elvileg 10:05-kor landolt, de a forgalom miatt előbb indultunk. Ennek az lett a következménye, h 9kor már kint is voltunk a reptéren, így volt 3/4 óra szabad időnk, Így mikor találkoztunk, már taglalhattuk is, hogy a gép leszállt, hiszen húsz perccel előbb landolt.

Odaálltunk az érkezési oldalhoz tartottuk kis pegazsos tábláinkta, és vártuk az érkezőket. Engem ért az a megtisztelő feladat, hogy a fontosabb emberekért felelhettem. Hiszen a mi szállodánkban lakik a Mausz Gotthárd, illetve a felesége is. Ő volt a Pegazus előző tulajdonosa, még az ő uralkodása alatt voltunk Pekingben. Rajta kívűl, még 3 kiemelt vendég érkezett, ők egy másik szállodában foglaltak szobát. Így nekem az volt a feladatom, hogy összegyűjtsem ezt a 6embert, és a többikete ott hagyva (ők 41 embert gyűjtöttek be), hívjam kisbuszunkat, és már indultunk is befele. Érdekesség, hogy van egy szegedi transzferekkel foglalkozó cég, velül kötött szerződést a pegazus, ők segítenek itt minket. És hogy hívják őket??? Pegazus-transzfer! és ez télleg a véletlen műve:)

Mivel én korán végeztem, és Kinga délőttős volt, így maradt szabd időm, így picit pótóltam az éjszak elmaradt alvást, és mintegy 45m percet horpasztottam a koliszobában. Majd elindultam a szurkolói klubb, hisz elvileg ott jutottam volna étekhez. Megfogadtam, h többet nem buszozok oda, tanulva az előző másfélórás útból. Úgy kell oda menni, hogy a szállástól buszozunk egy 3-4 megálltó, és az letesz a metrónál, onnantól kzdve meg minden elérhető. NA mikor pont mentem volna át az útón, láttam, h jött egy busz. a C11-es archway felirattal, ide kellett mennem. Adtam nekik mégegy esélyt, így kevesebb mint 50perc alatt oda is értem!juhé!

De sajnos kaja még nem volt, szegény jegyesek, mint az őrült dolgoztak! Szponzornak kijött a Soproni sör, meg a Fornetti, így jobb híjján azt csámcsogtam. Akkor szóltak, másképp alakulnak a tervek. Két helyen lehetett enni a már említett Archway-en, illetve egy borbárban a város szívében. előre beosztották, hogy ki mikor, és hol eszik, hogy mindenki eljuthasson az étterembe is. Így azt az utasítást kaptuk, hogy menjünk az étterembe, de előbb még jött a meló!

A napunk két műszakra van osztva a szállodákban. reggel 7:30-tól 10:30-ig, illetve este 18:00-tól 21:00-ig. Köztes időben telefonos ügyeleten vagyunk. Így a beosztástól függ, hogy valaki délelőttős, vagy délutános. Én délutános voltam.

Egyenlőre, mivel Gottiék mellet mindössze 2 utaunk volt a szállodában, nagyon nem kellett mit csinálnom. Leginkább interneteztem:) Míg nem lejött a másik két utasunk, egy anyuka, illetve a 9-10 éves kisfia. Kértek egy kis segítséget, így beszélgetni kezdtünk, mígnem kiderült, hogy szentendreiek, az apuka együtt kézizett a Köcki, Szakka Laci, és más hasonló fiúkkal (bár én nem emlékszem rá név alapján), a fiú meg úszik, és a Rákócziba jár, most meg negyedikbe...Mondtam nekik, hogy lehet, h szeptemberben találkozunk:)

Engedéllyel fél9kor elhagyhattam szolgálati helyem, mert 10volt vacsora. Norbi is, Kinga is délutános volt, így megbeszéltük, hogy itt a mi szállodánknál talizunk, hisz innen kb 3 megálló a vcsi hely. Norbi ért ide előbb, és állt mellettünk egy magas csávó. Norbi kérdezte tőlem, h sztem nem az a régi szerb kosaras? Ránéztem, mondtam h szetm nem a Vlade Divac...Aztán megnéztem jobban is...Majd úgy gondoltam, h mégiscsak ő. Norbi bíztatására oda mnetem megkérdeztem, télleg Ő az. Ő anno a Lakersben kosarazott még a Sheki idejében. Lényegében világsztár... Most ő a szerb olimpiai bizottság egyik főfejese, és a mi szállodánkban szerbek is vannak (holnap szerb- magyar vizilabda...mi lesz itt...), gondolom ezért volt itt. GYorsan csináltunk vele 1-1 fotot. szerencsére csak ülő képet...

Elindultunk kajálni. Egy elegáns kis borbárban kaptunk vacsit, 3 fogásos kaja volt, 3-3 dolog közül lehette választani. Én libamáj pástétomot ettem piritóssal előételként, Kinga sajtot dióval. Én bárányt ettem krumplival, Kinga halat, én epret ettem deszertnek, Kinga csokis sütit. Én söröztem, Kinga ücssizet:)

De nagyon.nagyon finom volt:) Spuriztunk haza, így is kb éjfél körül értünk oda. A jegyeseket nem láttam sehol, gondoltam, lehet, h már előbb hazaértek és alszanak,..Boróékkal ittam egy pálinkát, majd aludni indultunk.

Reggel Kinga, Norbi meg én is reggeli műszakosunk voltunk, így fél7kor indulás, megint kaja csomag, már csak alma+kis kroaszon...

A műszak gond nélkül lement, továbbra is csak négy utassal. Annyi volt a fő dolgunk, hogy mondtuk, hogy a jegyiroda+szurkolói klub délben nyit az Archwayen. Munka végén találkoztunk Kingával, Tervezgettük, mi legyen, mondtam, nézzünk be az Archwayre, mi folyik ott...

Hát... mint kiderült a jegyesek éjjel fél 4ig (!) melóztak...Mire mi odértünk az Archwayre, már az utcán állt a sor...Így nem is volt kérédés ott maradtunk segíteni. Én leginkább a szurkolói cuccok (polók, sapkák) értékesítéséért voltma felelős, de ahol kellett ott segítettünk. Kisebb káosz volt, mert szerintem senki nem számított ekkora tömegre...De többnyire, kisebb feszültségek mellett de sikerült megoldani mindent. Úgy volt, h aznap mi megyünk az étterembe, de Veró megkért, had cseréljük el, hogy így a jegyesk közösen tudjanak menni enni, Természetesn belementünk, mert megérdemelték.

Mi mnetünk a koliba gyorsan én összepakoltam a cucccaimat, majd mentünk vissaz, mert...

ELKEZDŐDŐTT!!!! a megynyitóra szinte hihettelen kb 200 magyar gyűlt össze a szurkolói házba,. Ott elfogyazstottuk  a vacsoránkat, majd lestük a lesni valót:) Hát elég látványos volt, kellő képpen humoros, és megindító is. Ami sportolóknak a nagy élmény, a falvonulás, az kicsit unalmas a tv nézőknek, én mondjuk minidg rájövök, milyen gyenge vagyok földrajzból, mert sok országot nem ismeretem... Összességében fantasztikus megnyitó volt, reméljükmilyenolimpia követi majd:)

A Soproni jóvoltából 1fontért ihattuk korsóját, ami a 3-5 fontos angol sörök mellett ajándék kategóriába tartozott...El is fogyott párszor, így mindeg kellett hozzni utánpótlást, addig szomjazott a nép...

Kb. fél1 körül lett vége a megnyitónak, akkor indultunk haza. Én nem a koliba mnetma, hanem a Fox&Goos nevű hotelbe (ezért kellet bepakolnom), mert ma reggel onnan indult 6órakor a transzfer, amit rám osztottak. Hajnal 2re értünk a szállodába, nagyon kellemes, hangulatos kis hotel, bár élveztem volba tovább is a szoba adta kényelmeket, de 3,5 óra lavádom volt erre... Szerencsére semmi gond nem volt reggel a felkeléssel, kaját innen kaptam, természetesen elvitelre (jóval bőségesebb, mint a koliban...). A transzferrel se volt gond, megint a kisbusszal mentünk, 6embert gyűjtöttem be, mind ide jött a mi szállodánkba. Itt megvártam a Kinga műszakának a végét, Közben neten behoztam az m1 adását...pont Cseh Laci futamát...hát sajnálom, mert pont ő megérdemelne már egy kiugró erdmélnyt..talán majd 200-on.

Kingával mentünk az Archwayre, szerencsére már jobb volt a helyzet,mint tegnap, de azért így is elkelt egy két segítő kéz. Kinga rohangált, mert valamit bonyolitott a cselgáncsosoknak, meg elvikleg találkozot a Tomival.

Én segíytettem, közben néztem a Csernovicszki Évi meccseitm aki jó kis alapot adott:)

Most már itten dolgozom, itt láttam a Berki gyakorlatát...remélem eset nem lesz már nagy eredméyn, így a döntőben tud bizonyítani...

moszt meg kezdődik a Kis gergő döntője! Szal HAJRÁÁÁÁÁÁ MAGYAROK!!!!!!

Csók mindenkinek, 

köszönöm az ötleteket, remélem nem lesz rá szükség a visszaúton:)

Hát a amai nap picit korán indult, hiszen 7:30kor volt reggeli..."piritós, sonkával, gofri, műzli, joguhrt szal elég bőséges volt az étek:)

Utána irány a buszba, és spuri a reptérre. Nem, nem jöttek még utasok, hanem megmutatták, h mit kell majd tenni ha jönnek. 2repteret néztünk meg, mert ide jönnek majd Budapestről gépek. 8körül indultunk a kolitól, és fél1 körül végeztünk a 2 reptéren. nem ám azért, mert olyan sokat időztünk volna, hanem azért mert a londoni forgalom nem túl egyszerű...így a 25órás ideút után sztem ma közel 5órát buszoztunk, ha nem többet...

A 2 reptér után elmentünk az egyik szállodánkba, ahol megnéztük, milyen is a hely, bemutatkoztunk az ott dolgozóknak. Minde kiderült  minden szállodában 1kivételével vannak magyar alkalmazottak. Itt is voltak. Utána vissza a buszba, mert mentünk az én szállodámhoz, ahol dolgozni fogok, hiszen itt ebédeltünk. Hát...választani lehetett, egy fajta leves volt, sárgarépa, krumpli leves, a többi saláta, én így egy mozarellás salátát ettem...nem lett a kedvencem, bár a sajt finom volt:) másodikra lassangát kértem (mivel ezen kívűál csak az csirkés szendvicsben volt hús...) az már finomabb volt, csak hát kevés...Kinga megkostólta a levest, neki ízlett, meg valami padlizsános sajtos sütött cuccott evet, ami szintén ízlett neki. A szálloda naygon elegáns, a konyháját meg nem kell majd kostólnom.

Ketten leszünk ebben a szállodában egy Kata nevű lánnyal, van is itt egy plussz szoba, így a Kata odaköltözik, és hogy ne érje kellemetlenség, ezért helyettem egy másik leányzó költözik oda, én így maradok a koliban. De nem sajnálom!

Kaja után ismét busz, idő szűke miatt a többi szállodát csak a buszról néztük meg, illetve ezáltal a buszosok is megtanulták, mi hol van. Kb 6órakor engedtek minket szabadjára, ekkor a Marciéknak szóltak, h be kell menniük az irodába jegyezni (ők úgyanis jegyesnek lettek beosztva), így 3an Kinga, Norbi meg jómagam vetteük lábunk alá a várost. Elösször is a nagy ijedtségre beültünk egy angol pubba egy jó fajta spanyol sörre:) amúgy nem tudtuk milyen, kb 15-20 féle sör volt, ráböktünk, és kiderült, h barcelonai a nedű.

Ivás után Norbi ötlete volt, h menjünk le a Temzéhez, így az lett az uticél. Ott meg szépesn sorba: London eye, Big Ben, Parlament, Westminster apátság, mindegyiket kívülről lestük, de nagyon szép volt. Majd elindultunk a Bachingem palota felé, át a St. James parkon, ami le volt zárva, ugyanis ott rendezik majd a astrandröplabda versenyt. A park szabadrészén sétálva rengeteg vizi madarat láttunk, majd kb 4-5 mókus kezdett pózólni nekünk, nagyon aranyaosak voltak:) Így jutottunk el a palotához, ahol szerencsére pont belefutottunk egy őrségváltásba:) Utána visszasétáltunk a Trafakólgar squere-re, ahol most s hatalmas olimpiai óra van, ami számolja vissza az időt egy jó ideje az olimpia kezdetéig. Mikor legutoljára ránéztünk már csak 2 nap 23óra 52percet mutatott...:) (az óra túl oldala ugyanígy visszaszámol, az a paralimpia megnyítóját hozza egyre közelebb, még több, mint 35 nap van addig) Ismét beugrottunk egy hangulatos kis pubba, ahol msot egy echte londoni sört ittunk, ami szintén ízlett.

Majd a Trafalgaron felugrottunk a 13 számu Dubble Deckerre (piros emeletes busz), ami elvileg hazáig hoz, hát kis kavirnyálás után végül 11körül vissza értünk. Nagyon jó nap volt, gondoltuk, még egy kis beszélgetéssel lezárjuk, amikor is szembe találtam magam a folyosón a Marciékkal, akik hatalmas dobozokkal akkor érkeztek vissza. Kérték, ha tudok menjek segíteni, illetve a Kingának is szóljak. Így dumcsi helyett, kb egy órát számoltuk a jegyeket. Szegények ezt csinálták egész délután, míg mi várost néztünk... De a mis segítségünknek is köszönhetően sikerült befejezni. Mondtuk nekik, hogy bármikor kell, szóljanak, nagyon hálásak voltak:)

Itt tartunk most, holnap ismét szállodákba megyünk, de már ki-ki a sajátjába, ott be, elrendeszkedik, ismerkedik a személyzettel, ugyanis csütörtökön már jönnek az utasok...

CSók Nektek, és had ragadjam meg az alkamat, h Kinga nővéremnek BOLODG NÉVANAPOT kívánjak!:)

Puszi

King&Csaba

Kedves olvasóközönség:)

Sokatok kérésének eleget téve, illetve magunk szorakoztatására ismét blogírásba kezdünk:)

Peking és Pittsburgh után London következik:) Remélem a stílus nem változik, csupán a helyesírás javul valamit...

Elösször is szeretném tudatni, hogy elsősorban ez a blog kedves családunknak szól mind szűkebb, mind tágabb értelemben, illetve jó barátainknak, ismerőseinken. De természetesen minden olvasónak, kommentelőnek nagyon örülünk. ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert a "kivülállóknak" biztos lesz egy-két utalás, poén stb, ami nem biztos, h érthető lesz, de remélem ez nem fogja kedvetek szegni a tovább olvasgatásban!

MINDENKINEK JÓ OLVASGATÁST, ÉS PERSZE NAGYON JÓ SZURKOLÁST, MAGYAR SIKEREKBBEN GAZDAG OLIMPIÁT KÍVÁNUNK!

Így kezdődőtt: 22.-én vasárnap délután 1 órakor az Erzsébet híd pesti hídfője alatt található parkolóba begördült egy picit megpakolt Twingo személygépkocsi, amiből kiugrott két lelkel, és (remélem) két kicsit szomorkás ember. A lelkesek mi voltunk Kinga nővéremmel, a szomorúka meg anyu, és Csilla, hisz 3 héten keresztül csak az éteren élvezhetik összetéveszthetetlen társaságunkat. Ezúton is köszönjük a fuvart! KÖSZI!

A program szrint a buszunk 3órakor indult London felé, így 1 órától elvileg az irodából történő pakolás, illetve saját csomagjaink felpakolása volt a terv. Viszont önkéntes cspatunk (kiegészülve a még itthon lévő Pegazus dolgozókkal) olyan jó munkát végzett, h 2 óra 30perckor máris becsukódhatott a Neoplan típusú hófehér 70 fős emeletes busz 15+2 utassal.

Mivel pár önkéntes már előbb kijött, illetve páran később jönnek, így a kb. 25 fős legénységből 14-en ültünk fel a buszra + a két buszvezető. Na és ki a 15.?

Ő Csaba a móri borász, akit nem csak kereszt neve miatt emelek ki külön, hanem,mert jó sok palack bort hozott magával, így az olimpia alatt borkostolókat fog tartani a mgyar szurkolónak. Így tett már velünk is. Nem volt nagy ivászta, 3-4 üveg bor fogyott összesen, de ilyenkor mindgúig megállt az élet a buszon. Csaba köré gyültünk, és hosszú perceken keresztül halggatuk a borról, borászatról szóló történeteket.

Az út vonal így alakult: Magyarország-Ausztria-Németország-Belgium-Franciaország-komp-Anglia

Hosszúnak hosszú volt az út, de én sokkal rosszabbra számítottam, a jó társaság mindenért kárpótol! Sztem elég hamar egymásra talált a banda, röpködtek a poénok, kostolódtak a sütik, a pálinkák, párnák, pokrócok cseréltek ideiglenesen gazdát, lábak lógtak egyik ülésről a másikra, és mindezt egy zokszó nélkül. Néhol fárdatan, de végig vidáman, összetartva húztuk le a végül kb. 26órás utat. Úgy gondolom jó útón haladunk egy jó kis csapat kialakulása felé (és ezt télleg így vélem)

Kibírtuk, h németországban 15km-en belül kétszer állított meg a rendőr, kibírtuk, h Belgiumbana két sofőrünket egy másik váltotta (mondjuk ebben nem volt túl sok negatívum), kibírtuk, hogy két órával előbb értünk a komphoz a tervezetnél, így elcsíptük az eggyel korábbi kompot (bár asszem ez se volt negatív), kibírtuk, hogy a út baloldalán kellett haladnunk, és még azt is, h jobbról előztünk, illetve minket is jobbról előztek. Szóval mindent kibírtunk. Bár volt amit én csak nehezen... az utolsó kilométereket... Laci a Belgiumban beszálló sofőrünk jelezte, h kb egy óra múlva érünk Londonba, iletve forgalomtól függ, hogy ott mikor érünk a szállásra. Na ekkor éreztem... hogy csikar a gyomrom...később egyre többször, egyre erősebben...és elértük LONDONT! reméltem, h kibírom, de hát a forgalom...Már jó ideje Londonban voltunk, mikor lementem Lacihoz (fent utaztunk), hogy gondban vagyok, mikor érünk oda?. még 6 kilométer...(+lámpák, plussz forgalom...), két másik kolléga épp pisilési gondokkal küszködött, mondta nekik Laci, h használjanak flakont, jó, de én mit csináljak??? Az utolsó 6 km-t a buszon sétálgatva tettem meg, mondvaán, ha csak egy kicsit is leülök, a testem azt hiszi, h azért ültem le...de nem!

Megérkeztünk, Usian Boltot megszégyenítve ugrottam le a busszról, majd sprinteltem a kiliba, ahol már itt lévő önkéntesink, épp keblükre öleltek volna (Szabó Veró, Széky Anna), mikor  is közöltem: Ácsi, semmi puszi, mutassátok a vécét, de gyorsan! Hát...nem sokon múlott, de célba értem:)

Kipakolás, bepakolás...Megkaptuk a szobákat, végülis nemkerültünk Kingával egy szobába, hanem mindketten egy ágyas szobában vaygunk egymás mellett! Van pozitív oldala is (nem megyünk egymás agyára), de azért Pekingből kindulav jól megvoltunk egy szobában is.

Én egyből indultam Matyival, meg Lacival (ő a Pega informatikusa, saját kocsival jött), hogy Laci kocsijával elvigyük az otthonról jött irodás cuccokat az itteni irodába. Kicsit fársztó volt:) MAjd zuhany, ls irány vacsizni. Közösen mentünk 15-en+az itteniek, kb. 25-en egy török étterembe, ahol csirje vagy bárány husit lehetett enni, én vegyesen fogyasztottam , meglepő módón kólával:) hát bőséges volt...

Utána vissza a koliba, és legtöbbünk nyugira tért, hiszen reggel fél 8kor reggeli, majd egy hosszúnap veszi kezdetét, hisz közösen végig járjuk a hoteleket, reptereket, h ne leggyen gondunk csütörtökön, amikor is érkeznek az első vendégek:)

Végül a kompról, remélem sikerül feltöltenem egy képet:) Nagyon jó volt, h komposztunk, hisz edzéselméletileg is nagyon fontos dolog a monotónia megtöreése, és az a másfél-2 óra mígy egyik partól a másikra ért a jármű, pont ezt cselekedte,megtörte a buszozás ,monotóniáját. A legnagyobb mók Szíjártóék sirály etetése volt:) NAgyon jól éreztük magunkat, ha hasonlóan élény dús lesz a kövi 3 hét, akkor biza nem panaszkodhatunk majd:)

CSÓÓK NEKTEK! JÓ ÉJT!

Kinga&Csaba

UI: nem sikerült képet feltenni, me túl nagy, de majd orvoslom a problémaát, csak most már fáradok:)

Sziasztok!

Megőrizzük régi szokásunkat, és ismét blogot írunk külföldi kalandozásainkról. Most éppen Londonba látogatunk ki, és sajnos már megint ott kell lennünk az olimpián.

Puszi

Ui: Ha valaki nosztalgiázni szeretne, itt megteheti:

Peking 2008: http://kicsik-olimpia.blog.hu/

USA 2011: http://kicsik-usaban.blog.hu/