Hát a déleőtti szakmai elemzésem kicsit megdőlt a Montenegrótól leszenvedett vereséggel... de még van remény, és még mindig atrom:a legfontosabb meccs még odébb van...

Kézisek 2 napja jó játékkal kaptak ki, ma rossz játékkal nyertek, így már csak az hibádzik, hogy jó játékkal nyerjenek! (a 4 lehetőség nem létezik!!!)

Legutóbb az úszásnál hagytam abba az élménmybeszámolómat. A szállodából kirepültem az Archwayre, ott van a szurkolói központ, gyors összepakolás, utána irány vissza a koliba, ahol bepakoltunk, hiszen költöztünk, igaz csak 10 napra, de beköltözhettünk a Hiltonba:)

Kingával egy szobába kerültünk, a 3. emeletre:) hát nem rossz:)

Másnap reggel mindketten korán keltünk, mert reggeli műszak voltunk. Szerencsére a Hilton nem egy órárá van a szállodától csupán 20-30 percre, így tudtunk picit tovább aludni:) Picit el is aludtunk (csak pár perc), ennek egy hátul ütője lett: kevesebb időnk maradt a Hilton svédasztalos reggelijéhez... sőt, Kinga le se jött velem, mert félt, hogy elkésik. Én gyorsan ettem pár falatof, majd spuriztam a melóba. Munka után Kingával átcaflattunk az Archwayre, ismét segítettünk egy kicsit, meg ott meglestük a magyar-szerb meccset...hát,,,

Már vártuk a végét, mert hát nrm volt túl jó látvány, meg hát utána indultunk a KÉZI MECCSRE! (elindulásunk napján, a busznál szólt a család, h ajándékba vettek nekünk egy-egy jegyet a magyar- dán kézi meccssre:))

A nagy várakozás közepette csörgött a telefonom...Kamuthy Balázs hívott a következő kérdéssel: " mennyit ér neked a két kézi jegyed???" elsőre nem értettem  a kérdést, majd elmagyarázta: egy szívességet kérne, mert a Borkai újnak szüksége lenne két jegyre, és nem tud már máshonnan szerezni. Megigérte, hogy meghálálja! (ha a magyarok döntöznek első sorból nézhetem a meccset...:)) Természetesen igent mondtam. Mikor szóltam Kingának többiek kicsit sajnálkoztak, meg persze mi is, de hát nem tehettünk mást. Ekkor Széky Anna felállt, elsétált, majd 3 perc múlva visszajött 2jeggyel... Mondtuk, h mástól ne vegye el miattunk...De mondta, h még Balázs adta reggel, h megmaradt, és adják el, de moindenki elfejtette, még a Balázs is, csak Anna nem! Köszi Anna:) (másnap kapott egy csokit, de asszem ez se elég hálánk kifejezésére:))

Így hát elindultunk, szép kics csapat verődött össze, kb. 8-an mentünk. Már a metrón ment a mókázás, kis énekelgetés, arcfestés stb:) Én a metró megállóban találkoztam a MOBos hölgyekkel, akiknek átadtam a jegyeket. Utána irány a csarnok. Átvágtunk az olimpiai falun, közben Balázs megint hívott, megköszönte a segítséget, és közölte a jó hírt, hogy Szilágyi Áron aranyérmes lett!!!! Még volt annyi időnk, h vegyünk egy kis finom nedüt (SŐRT), majd bementünk a csarnokba. Biztos jó helyre szólt a jegyünk, de nem mentünk oda,mert az egyik szektor feletti korlát mögött remek helyünk volt. A Francia-Britt "edzőmeccs" szünetében értünk oda, és több magyarral már ekkor hangolni kezdtünk:) Annyira jól sikerült, hogy a mérkőzés vége előtt pár perccel odajött hozzánk a helyi hangulatfelelős, hogy minket szeretne mutatni az óriáskivetítőn, csináljunk vmi jó kis korográfiát, és mondjunk pár mondatot. Hát több se kellet, kedvenc "táncolós" rigmusunkat a "Mindenki jobbrát" adtuk elő, olyan nagy elánnal, ha csávó inkább nem is kérdezett semmit:) Aztán bevolnultak a csapatok, hivatalosan nem volt himnsz, így gondoltam gyorsan elvonulok wc-re, hiba volt...így kimaradtam a válogatott események legmegindítobb pillanatáról, amikor a közönség elénekli a himnuszt... A végére odaértem, és láttam, ha csere pd (mögöttük voltunk) felénkfordulva, háttal a pályának velünk együtt énekli... ilyenkor megáll az élet, mindenféle fellengzést elhagyva, ekkor télleg jó, és büszke dolog magyarnak lenni!

Hatalmsa küzdelemben, szerintem elfogadható jáétkkal,fantasztikus szurkolás közepette 2 gólós vereséget szenvedtünk, de sztem egy percig se kell szégyemkeznünk:)

Kifele menet rengeteg fotót készítettünk a kivilágított olimpiai parkban, az olimpiai stadion előtt. MAjd irány haza, mi Norbival meg Petivel (Zelnik Robi öccse, Robi volt Pekingben az egyik kis főnökünk) elmentünk ettünk egy gyrost, Kinga már nyugovóra tért. 

Hisz másnap reggel olyan volt mint még itt Londonban sose: nem kellet korán kellnem:) Szegény Kingának igen...Ő délelőttös volt, én csak délutános. Mivel azért volt munkám bőven, ezért fél9ig pihiztem, tusi, meg szokásos reggeli dolgok, kiadós reggeli:) majd indulás előbb a szállodámba, ahol leadtm 1-2 dolgot, majd átugrottam a Kingához. Vele elindultunk kifelé az Archwayre, közben dumáltunk, mondta, hogy a Madarász Tomi kicsit kezd feszült lenni, ezért írtunk neki, ha van kedve, akkor szívesen kiugrunk hozzá. Mondta, hogy jó lenne. Megbeszéltük Kingával, hogy kiugrunk az Archwayre, kajálunk, aztán megyünk a Tomihoz. Mikor megérkeztünk Káldy Kinga egyből szólt: de jó, hogy itt vagytok, nagy szükség lenne a segítségetekre! Mondtam, Kingának menni kell, de én maradok. Kinga nővérkém persze tiltakozot,, de mondtam neki, hogy mennyen, mert aTominak sokat számít, így végül ment:) Én segétkeztem, közben lestem az eseményeket. Legfontosabb feladatom az volt, h készítsek plakátot, hiszen ma kilátogat a szurkolói házba a két érmes judós (Csernoviczki Évi, meg a Miki) ,és velük együtt a kézi válogatott is. A kéziseknek annyi kérésükm volt, hogy legyen magyar kaja, meg sör:)

Elkészítettem a plakátokat, kiragasztottuk,, aztán jöttem az esti műszakba. Kinga az Archwayen lévő kicsi ajándék shoppunkba lett beosztva estére, így ő ott maradt. Este hívtam, h odamegyek, de mivel kicsit meghllt a közlekedés megbeszéltük, hogy nem bonyolítjuk, hanem találkozunk a Hiltonban. Mivel tudtam, h haldoklik a metró, ezért inkább sétáltam egy félórát. de nagyon élveztem:) így is előbb értem a szállásra Kinga kb fél órával utánunk. Alávás, reggel kelés.Gyors reggeli8, most Kinga is jött, de megint előbb indult, hogy odaérjen a munkába.

A multkor is, mikor nem jött velem reggelizni, meg ma is, mikor elindultam a munkába, mindig összefutottam a Kingával a metrónál, mert addig nem jött a metrója:) így legalább együtt utaztunk:) (neki kicsit hosszabb az út, mert át kell szállnia)

Dolgoztunk egy jót, majd ismét irány az Archway, bár mára a jegyesek szabadágot kaptak, mert kimentek a vizilabda meccsre, meg a kézire is. Mivel 10:30kor végeztem, rohontam, ha kézi meccs elejére odaérjek, olysan gyors voltam, h szinte senki se volt még ott, így még a tv se volt beizítva. Így végül a második félidőt láttam csak. Szerencsdére nehezen, de hoztuk a kötelezőt. (Bravó Lékai Máté:)) Kinga is befutott közben. 

És akkor elkezdtük pakolni a termet, szervezve az esti közönslgtalálkozót. Mivel Judosok is jönnek, ezért Kingát választották ki, hogy kimenjen eléjük a nagybusszal. Sőt, ő beszélt a szövetség elnökével, hogy engedje ki a Mikit,meg az Évit, természetesen megengedték, csak vhol elakadt a kommunikáció, mert mikor Kinga ma hívta a Mikit, ő teljesen értetlenül halggata, de nagyon partner volt, mondta, h neki senki nem szólt, de semmi gond, monja meg a Kinga, h mikor, hol legyen, és milyen cuccban:) Később beszéltünk a Széky Annával, ő meg mondta, h az olimpiai hivatalos boltban összefutottak az Évivel, ő meg tudta, hogy ma közönségtalálkozó van:)

Az egész pakolást kicsit rossz szájízzel csináltam...nem azért, mert büdös a meló, hanem mert tudtam, h délutánso műszakban vagyok, 6tól 9ig....így lemaradok az egészről, pedig pont a két álltalam is érintette sportág képviselői voltak jelen...(mióta a baseball lekerült a programmról)

Szal most épp folyik a, remélem, jó hangulatu, jól szervezett beszélgetés, én meg mindettől egy félvárosnyira a blogomat irogatom...kár érte:(

Na de reméljük,l h ami mai nap csalódás lett, azért holnap kárpótólnak judokáing! Ugyanis jóbarátunk Madarász Tamás, és régi edzőtársunk (gyerekkori szerelmem) Mészáros Anett lép tatamira, mi meg a lelátóra!!! Az általunk egyik legjobban várt nap kezdődik holnap!!!

és már csak egyet kell aludni!!!