Csókolom, tegnap este írtam egy hosszabb szösszenetet, tessék azt is elolvasni:)

Az az utolsó hét eseményeiről szólt, ez most inkább egy visszatekintés.

Szóval Olimpia. Gyerekkorom óta különös misztikum veszi körül ezt az eseményt az én lelkemben. Ha valaki valaha sporttal kezdett el foglalkozni, annak ez a 3hét a top esemény. Minden sportoló álma ide eljutni, és nekem sikerült már másodszor, ha nem is úgy, ahogy gyermekként álmodtam, de elmondhatom, h két olimpia szerves része lehettem, és úgy gondolom, mindenféle nagyképűség nélkül, de erre büszke lehetek.

Amire még büszkék lehettünk, az az, hogy honnan jöttünk... Rengeteg magyar fordult meg itt az elmúlt hetekben, és meglepően azt vettük észre, h itt szeretnek minekt. Kedevsek voltak velünk az emberek, mindenki elővette magyar szókincsét, és azzal próbált meg kedveskedni nekünk.

Úgy gondolom, mi magyarok is igen összetartó nemzet képét mutattuk, bárhol összefutott pár magyar, néhány mosoly, pár kedves szó, illetve néhány hangos rigmus mindig elhangzott. Ez az összetartás jó lenne otthon is...

De leginkább sportolóinkra lehetünk büszkék!!!! A kevésbbé sikeres pekingi olimpia után nem sok jót jósoltak nekünk, Én az olimpia előtt 6-8 aranyat mondtam (fix tipekkel) sokan megmosolyogtak, bár én is mondtam, h optimista vagyok...De az, h bekerültünk a 10legeredményesebb nemzet közé, na az engem is meglepett. Pedig itthon még mindig mostoha körülmények között készülnek sportolóink, így ami az eredményt hozta, az a tehetséges sportolók, és a velük foglalkozó kiválló szakemberek!

Amit tippeltem: aranyat vártam a Krisztiánoktól, bejött, Gyurta Danitól is ezt vártam, ez is bejött. Kajak-kenura én 2 aranyat vártam, ráfejeltek egyet (bár nem ezekre az egységekre voksoltam volna), vártam a meglepetés aranyat, ami mindig bejön, hát lett is kettő: Szilágyi Áron számora meglepetés, bár nem vagyok szakma beli, és hallottam már róla jó eredményeinek köszönhetően, de számomra meglepetést jelentett. Másik meglepi Risztov Évi vot. Filmbe illő pályafutással, az úszásban csalódva hátat fordított neki, először vizipolózott, majd szép csendben visszatért, az úszás másik műfajűhoz, és tessék olimpiát nyert...Hát igen Isten jó rendező....

Kajakosok aranyai is meglepetések, számomra főleg a kajak kettesé, de nem akorra mint a fent említettek. Én fix befutónak vártam Sidi Péter sportlövőt, akinek sajnos ne jött ki a lépés, de igéri, Rióba összekapja magát. Vártam egy küzdősport aranyat, ez sajna nem jött össze, de egy rossz szavunk nem lehet, hiszen mind burkozóink, mind judosaink (főleg utóbbiak), szép eredményeket értek el.

És bevallom, én bíztam a vizilabdás fiúkban...Sokan mondták, h nem fog menni, de én bíztam, de sajnos nekik lett igazuk...nem értékelem kudarcnak az 5.helyet, talán nem is gond, mert van hova visszakapaszkodni!!!

Csapatsportjaink hatalmas népszerűségnek örvendeznek, a magyaraok (csúnyán kifejezve) szinte öltek a jegyekért. Mind a női vizilabda, mind a férfi kézilabda remek eredményt ért el, sajnálom, h nem sikerült egzikőjüknek sem az érem. De remélem, h TAO bácsi támogatásával továbbra is ilyen lendületben fejlődünk, (a többi csapatsport is...mindkét nemben), és akkor lesznek itt még nagy eredmények! Illetve látva ezeket a sikereket, remélem, sok gyermek szeretne elkezdeni kézizni, vizilabdázni, azért hogy egyszer külfüldün az ő nevét skandálja a több száz magyar drukker....

Hát szép volt, tán igaz se volt...4év...:(

Ákos slágerét idézve "Valami véget ér, valami fáj!"

És akkor egy kicsit Londonról.

Egy általam nagyon kedvelt filmben (Blöff) hangzik el a következő mondat:

"Iegn, Londonban. Nem ismerős? Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, mégrosszabb idő, kib****tt Mary Poppins, LONDON!" 

hát nézzük...:

Sült hal, nem kostóltam, de tény hogy rengeteg Fish and Chips-es éterrem van itt, ahol a klasszikus angol sült halat szolgálják fel. Szinte minden nagyobb utcában találni egyet-egyet.

Tom Jones, nagy sztá, bár nem a kedvencem, de itt létünk alatt pont koncertezett egyet a Hyde Parkban, de nem hallgattuk meg:)

délutáni tea: na ez teljesen kimaradt.... Már nem is emlékszem pontosan mit csináltam délutánonként 5kor, de hogy nem taáztam, az bizti....

Rossz kaja...Hát tény, nem a brit konyha lesz a kedvencem, bár soskszor nem volt vele találkozásom (az Árcsvélyen volt magyar konyha, a mekdonálc itt is működik), de ha angolul ettem, nejem túl sok volt rajta a zöld, (ennyi eső mellet nem is csodálom), illetve ha finom is volt a kaja, általában a mennyiség nem volt számomra kielégítő. A 3fogásos ételek nem mindig voltak elegek.

Még rosszabb idő...Na erre nem panaszkodhatunk, de tény, bazi változatos az időjárás. Állitólag közel 40napig esett folyamatosan az Olimpia előtt- Nekünk szerencsénk volt, csak kevés nap esett, de télleg van olyan nap, h mind a 4évszak megfordul itt.

Szegény Mary Poppinst én meg inkább nem s említem.

Hát ennyi volt 3hét... ma még sok tarnszfer, egy sor vásárlás. este közös bárbekjúzás, záró buli, és reggel indul a busz!

és összefoglalva ismét előkapom egyik kedvenc filmem idézetét (már idéztem ezt, de nagyon idevág)

"Hihetelen élmény volt! Hihetetlen, de élmény!"

Köszönöm, h velünk tartottatok, otthon találkozunk!