szép jó reggelt!
Legutóbbi bejegyzésem az úszás döntőknél fejeződött be. sjanos eddig ebben a sportágban annyira nem jöttek az eredmények, mint amennyire számítottunk rá. Úgy tűnik azoknak lesz igazuk, akik azt mondták, hogy a sikeres másjusi debreceni eb fabatkát sem ér az Olimpia tükrében, hizsen a nagy nevek nem jöttek el. Remélem azért úszóink rá cáfolnak...
Cseh Lacit nagyon sajnálom, én azt hittem, hogy Londonra beér annyira, hogy akár nyerhet is, de úgy tűnik, hogy a pekingi volt az ő versenye, és ha nem Phelps kortársa akkor akát többszörös olimpiai bajnok lehetne...
Na most kell megmutatni nem csak neki, h milyen a betyáros magyar virtus, két elronott versenyazám után utolsó esélye maradt. remélhetőleg a nehéz lelki helyzetén túllépve, bebizonyítja a világnak, hogy tud ő még úszni.
Hasonló virtust várok Berki Krisztiántól is, aki kis rontása ellenére, még mindig arany esélyes. Kb. 1000ből egyszer vét ekkora hibát, ez most megvolt, szal a döntőre jöhet a tökéletes! Egy a gond, hogy a legfőbb riválisa egy brit, és hát London...
Sidi Péter is esélyesként jött, de első versenyszámában nem jutott döntőbe. Reméljük, hogy a még hátra lévő két suzámából (köztük a kedvence), megmutatja, hogy nem véletltn nyert eb-t és vb-t az elmúlt években, és újabb érmet hoz a nagy sikerű magyar sportlövő családnak.
Ha már magyar virtus, betyárság, ezúttal szeretnék gratulálni Ungvári Mikinek, aki az elmúlt évek megpróbáltatásai után is (kezdve a pekingi olimpiától, az öccse ügye stb.) bulldogként küzdve verte végig a mezőnyt, és szerzett ezüstöt. Hát itt többeknek mondtam, és sztem Mikiben is van ilyen érzés, ennél rosszabb nincs...inkább essen ki vki az első körben, minthogy a döntőben kikapjon... ő is nyilatkozta, egész életén át kisérteni fogja ez a döntő...
Kicsiny hazánkban, belefonva egy kis mitológiát, ezt úgy lehet értelmezni, mint akinek lehetősége nyílik belépni a halhatatlanság kapuján, de megbotlik a küszöbön, és hiába kapaszkodik, becsukódik az ajtó. Talán 4év múlva újra kinyilik...
Sjanos beszélgettem olyan olimpiai ezüstérmes judossal, akit a sport berkein kívül csak angyon kevesen ismernek. Ezen a területen már kicsit hasonlítunk az Ókóri Olimpia szelleméhez: csak a győztes számít, a többiek említést se érdemelnek... csak azóta eltelt pár évszázad, átalakultak az értélrendek, és talán megkénebecsülni az apróbb sikereket, mert ki a kicsit nem becsüli....
A napos oldalra visszatérve: Szilágyi Áron egyszerűen fenomenális...22 évesen egyszerűen leiskolázta a világot. Sajnos egy meccsét láttam csak, a "legmelegebbet", a némt elleni negyeddöntőt, ahol ha jól emlékszem 13:9-nél bevitt egy fejtalálatot, amit nem adtak meg. Ez annyira megkaqvarta, h a német feljött 13:13ra... És az ekkor szerzett tus nem csak a német, hanem a még versenyben lévő többi versenyző végét is jelentette. Annál a tusnál már odai is adhatták volna az aranyérmet Áronnak. Akkora gát szakdt át, hogy az elődöntöben és a döntőben emegedélyezett összesen 15 tust a két ellenfelének... Pedig (bár nem értek hozzá) nem kis nevekkel vívott! Na Szilágyi Áron még csak 22 éves, de már hallhatatlan!
Végül rögtönzött olimpiai elemzésemet a látványsportágainkkal zárnám. Hát a vizilabdások sajna beleszaladtak a pofonba, de ez nem biztos, hogy baj. Nem most kell nyernünk. Egy nagyon jó baseballos filmben (ami most került fel a Csabi kedvenc filmei listára) a Pénzcsinálóban volt a következő mondat, a győzelemhez egy meccset kell megynyerni, a szezon legutolsóját. (nem szószerinti idézet), de a lényeg kivehető: az nevet, aki a végén nevet!) Illetve ismerve Kemény Dénes edzői nagyságát, elhiszem, hogy nem teregette ki az összes lapját, van még nyerő kártya a zsebében. Kiváncsian várom a folytatást! (ebben a percben kezdődik a Montanegró elleni rnagadó)
És evezzünk hazai vizekre: mármint a csarnokba, volt szerencsém a helyszínen végig szurkolni a magyar-dán meccset, de a személyes élményekről majd később, maradjuknk a szakmánál! Szóval a 2 gólós vereség a világ jelenlegi egyik (talán a alegjobb) csapatától nem szégyen, sőt...
Mindig megfogadom, de valahogy minidg belefutok abba a hibába, hogy odatévedek az egyik kézilabdás portál kommentjei közé... annyira feltudom húzni magam a sok különböző véleményen... így volt tegnap is...
Sztem: a vereség egyik oka, hogy a dánok sokkal előrréb tartanak mint mi. Ők évek óta a tűz közelében vannak, mi oda igyekszünk (sztem nagyon jó úton).
Nagyon jól belekezdtünk, mind védekezésben, mind támadásban, mind kapustelkjesítményben. Aztán Nagy Laci második kiállítása visszavetette a védekezést, ami a kapusteljesítményen is meglátszott, és ez (főleg a kapusok szempontjából) meg is maradt a mérkőzés végéig. Támadásban az dánok rájöttek, hogy ellenünk általában a nyitott védekezés a jó fegyver. Ahogy megynitották a falukat egy kicsit (a Laci elé állítottak egy állandó kilépőt), máris megtorpoantunk. Ebből lett a -3-as félidő. Mocsai mester remek lépése volt, hogy behozta a Lékai Mátét (nam csak a személye elfogultság beszél belőlem), mert így a Csaszi-Máté gyorslábú páros rendre megforgatta a dán védőket, ebből lett a fordítás is.
A végjátékban Nagy Laci reaktiválása sajnos nem jött be, mert fontos pillanatokban hibázott többször is, de ez benne van. Volt rizikó a becserélésében, ami most nem jött be, máskor bejön.
Összeségében, a védekezésünknek az első 10percben mutatott játékát kéne kitolni 50-60 percre, ez mindenképpen kihatna a kapusokra is, akik ezen a meccsen leszámítva az első félidőfelét nem sokat tettek hozzá. Bár fő feladatunk védekezésben Mikkel Hansen levédekezése volt, (bár így is 5 gólt lőtt) egész jól megoldottuk. (átlagban 8-10 gólokat szokott lőni)!, íg viszont Eggernek volt nagy helye, aki meg lubickolt ebben a meccseldöntős szerepben, és csappnyi izgalmat se mutatva el is dönötte e meccset. (Matyi barátom kicsit hozzám hasolított a játékat, én kedvelem a hasonló "flegam" megoldásokat)
Összességében egyáltalán nem kell szégyenkezni, ha kijavítjuk az elep buta hibákat (kipasszolt laszti, lépshiba stb.) Akkor szép eredményeket érhetünk el. CSak bírjuk erővel, egy ilyen meccs mondjuk soket ki tud venni..
Hajrá magyarok! (ez most a szakmai beszámoló volt, az élmény majd eset jön)
Utolsó kommentek