Kedves olvasóközönség:)

Sokatok kérésének eleget téve, illetve magunk szorakoztatására ismét blogírásba kezdünk:)

Peking és Pittsburgh után London következik:) Remélem a stílus nem változik, csupán a helyesírás javul valamit...

Elösször is szeretném tudatni, hogy elsősorban ez a blog kedves családunknak szól mind szűkebb, mind tágabb értelemben, illetve jó barátainknak, ismerőseinken. De természetesen minden olvasónak, kommentelőnek nagyon örülünk. ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert a "kivülállóknak" biztos lesz egy-két utalás, poén stb, ami nem biztos, h érthető lesz, de remélem ez nem fogja kedvetek szegni a tovább olvasgatásban!

MINDENKINEK JÓ OLVASGATÁST, ÉS PERSZE NAGYON JÓ SZURKOLÁST, MAGYAR SIKEREKBBEN GAZDAG OLIMPIÁT KÍVÁNUNK!

Így kezdődőtt: 22.-én vasárnap délután 1 órakor az Erzsébet híd pesti hídfője alatt található parkolóba begördült egy picit megpakolt Twingo személygépkocsi, amiből kiugrott két lelkel, és (remélem) két kicsit szomorkás ember. A lelkesek mi voltunk Kinga nővéremmel, a szomorúka meg anyu, és Csilla, hisz 3 héten keresztül csak az éteren élvezhetik összetéveszthetetlen társaságunkat. Ezúton is köszönjük a fuvart! KÖSZI!

A program szrint a buszunk 3órakor indult London felé, így 1 órától elvileg az irodából történő pakolás, illetve saját csomagjaink felpakolása volt a terv. Viszont önkéntes cspatunk (kiegészülve a még itthon lévő Pegazus dolgozókkal) olyan jó munkát végzett, h 2 óra 30perckor máris becsukódhatott a Neoplan típusú hófehér 70 fős emeletes busz 15+2 utassal.

Mivel pár önkéntes már előbb kijött, illetve páran később jönnek, így a kb. 25 fős legénységből 14-en ültünk fel a buszra + a két buszvezető. Na és ki a 15.?

Ő Csaba a móri borász, akit nem csak kereszt neve miatt emelek ki külön, hanem,mert jó sok palack bort hozott magával, így az olimpia alatt borkostolókat fog tartani a mgyar szurkolónak. Így tett már velünk is. Nem volt nagy ivászta, 3-4 üveg bor fogyott összesen, de ilyenkor mindgúig megállt az élet a buszon. Csaba köré gyültünk, és hosszú perceken keresztül halggatuk a borról, borászatról szóló történeteket.

Az út vonal így alakult: Magyarország-Ausztria-Németország-Belgium-Franciaország-komp-Anglia

Hosszúnak hosszú volt az út, de én sokkal rosszabbra számítottam, a jó társaság mindenért kárpótol! Sztem elég hamar egymásra talált a banda, röpködtek a poénok, kostolódtak a sütik, a pálinkák, párnák, pokrócok cseréltek ideiglenesen gazdát, lábak lógtak egyik ülésről a másikra, és mindezt egy zokszó nélkül. Néhol fárdatan, de végig vidáman, összetartva húztuk le a végül kb. 26órás utat. Úgy gondolom jó útón haladunk egy jó kis csapat kialakulása felé (és ezt télleg így vélem)

Kibírtuk, h németországban 15km-en belül kétszer állított meg a rendőr, kibírtuk, h Belgiumbana két sofőrünket egy másik váltotta (mondjuk ebben nem volt túl sok negatívum), kibírtuk, hogy két órával előbb értünk a komphoz a tervezetnél, így elcsíptük az eggyel korábbi kompot (bár asszem ez se volt negatív), kibírtuk, hogy a út baloldalán kellett haladnunk, és még azt is, h jobbról előztünk, illetve minket is jobbról előztek. Szóval mindent kibírtunk. Bár volt amit én csak nehezen... az utolsó kilométereket... Laci a Belgiumban beszálló sofőrünk jelezte, h kb egy óra múlva érünk Londonba, iletve forgalomtól függ, hogy ott mikor érünk a szállásra. Na ekkor éreztem... hogy csikar a gyomrom...később egyre többször, egyre erősebben...és elértük LONDONT! reméltem, h kibírom, de hát a forgalom...Már jó ideje Londonban voltunk, mikor lementem Lacihoz (fent utaztunk), hogy gondban vagyok, mikor érünk oda?. még 6 kilométer...(+lámpák, plussz forgalom...), két másik kolléga épp pisilési gondokkal küszködött, mondta nekik Laci, h használjanak flakont, jó, de én mit csináljak??? Az utolsó 6 km-t a buszon sétálgatva tettem meg, mondvaán, ha csak egy kicsit is leülök, a testem azt hiszi, h azért ültem le...de nem!

Megérkeztünk, Usian Boltot megszégyenítve ugrottam le a busszról, majd sprinteltem a kiliba, ahol már itt lévő önkéntesink, épp keblükre öleltek volna (Szabó Veró, Széky Anna), mikor  is közöltem: Ácsi, semmi puszi, mutassátok a vécét, de gyorsan! Hát...nem sokon múlott, de célba értem:)

Kipakolás, bepakolás...Megkaptuk a szobákat, végülis nemkerültünk Kingával egy szobába, hanem mindketten egy ágyas szobában vaygunk egymás mellett! Van pozitív oldala is (nem megyünk egymás agyára), de azért Pekingből kindulav jól megvoltunk egy szobában is.

Én egyből indultam Matyival, meg Lacival (ő a Pega informatikusa, saját kocsival jött), hogy Laci kocsijával elvigyük az otthonról jött irodás cuccokat az itteni irodába. Kicsit fársztó volt:) MAjd zuhany, ls irány vacsizni. Közösen mentünk 15-en+az itteniek, kb. 25-en egy török étterembe, ahol csirje vagy bárány husit lehetett enni, én vegyesen fogyasztottam , meglepő módón kólával:) hát bőséges volt...

Utána vissza a koliba, és legtöbbünk nyugira tért, hiszen reggel fél 8kor reggeli, majd egy hosszúnap veszi kezdetét, hisz közösen végig járjuk a hoteleket, reptereket, h ne leggyen gondunk csütörtökön, amikor is érkeznek az első vendégek:)

Végül a kompról, remélem sikerül feltöltenem egy képet:) Nagyon jó volt, h komposztunk, hisz edzéselméletileg is nagyon fontos dolog a monotónia megtöreése, és az a másfél-2 óra mígy egyik partól a másikra ért a jármű, pont ezt cselekedte,megtörte a buszozás ,monotóniáját. A legnagyobb mók Szíjártóék sirály etetése volt:) NAgyon jól éreztük magunkat, ha hasonlóan élény dús lesz a kövi 3 hét, akkor biza nem panaszkodhatunk majd:)

CSÓÓK NEKTEK! JÓ ÉJT!

Kinga&Csaba

UI: nem sikerült képet feltenni, me túl nagy, de majd orvoslom a problémaát, csak most már fáradok:)